|
|
|
|
Grósz a szovjet csapatkivonásokról
|
(Lengyel Szaniszló) München, 1989. január 15. (SZER, Hazai napló) - Az már igazán a kákán való csomó keresése lenne, ha rosszallóan csóválnánk a fejünket, vajon miért egy távol-keleti gazdasági napilap közvetítésével értesül a magyar választópolgár egy olyan fejleményről, amely a lehető legközelebbről érinti. Miért nem tart a pártfőtitkár, illetve egy eszményibb világban inkább a miniszterelnök odahaza sajtóértekezletet, és miért nem örvendezteti meg hallgatóságát a jó hírrel. Hamarosan egy nagyon apróbb lépéssel közelebb kerül az áhított szuverenitáshoz, és a "megszállók" egy része szedi a sátorfáját. Ha szedi? Mert az ilyen egyoldalúan bejelentett fegyverzet és csapatcsökkentésekkel éppen az a probléma, hogy a nemzetközi ellenőrzésre nem hoztak létre megfelelő gépezetet. Nem tudhatja az annyiszor becsapott ember, hogy azok helyett, akik mondjuk Záhonynál kimennek, nem jönnek e mások Beregsuránynál. Vagy az agyonhangoztatott nyíltság korszakában ne legyünk ilyen ünneprontóan szkeptikusak? Nos a jól ismert mondás szerint a bizalom jó, az ellenőrzés még jobb. A Magyarországon történelmileg kialakult körülmények között a társadalmi ellenérzésnek megnyugtató módja például az lehetne, ha a honvédelmi miniszter vagy a kormányszóvivő nyilvánosságra hozná, mi lesz a sorsa a kivonuló szovjet csapatok által kiürített, és a magyar nép elidegeníthetetlen tulajdonát képező repülő- és gyakorló tereknek, laktanyáknak és egyéb létesítményeknek. Továbbra is a szovjet, hadsereg fennhatósága alatt maradnak? Vagy a Magyar Néphadsereg, ne adj isten a Munkásőrség kezelésébe kerülnek? A nem kifejezetten tőkegazdag nemzetgazdaságnak pedig nem jönnének rosszul a felszabaduló termő területek, épületek. Nem utolsó sorban pedig a szovjet tiszti családok által kiürített lakások. Ezek fölött például védnökséget vállalhatna a KISZ, amely az utóbbi időben vedlések sorozatával akarja bizonyítani, hogy valóban a fiatalság érdekeit képviseli. Nos, itt a kiváló alkalom egy látványos gesztusra. Juttassák olcsó lakáshoz a fiatal házasokat. Na de túlságosan előre szaladtunk. A szovjet csapatok részleges kivonása, amelyről Grósz Károly a japán lapnak beszélt még meg sem kezdődött. Arra pedig még utalás sem történt, mikor fejeződik be? Mert, hát azért résen kell lenni. Nehogy az osztrák imperialisták légitámadást intézzenek a szocializmus legnagyobb magyarországi vívmánya a bős-nagymarosi vízlépcső ellen. +++
1989. január 15., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|