|
|
|
|
Német-magyar kapcsolatok
|
Köln, 1988. január 2. (Deutschlandfunk) - Kedves hallgatóink! 1988- ban sok minden mozgásnak indult a kelet-nyugati kapcsolatok terén, jóval több, mint amennyit még az év elején reméltek. Az általános légkör javulása nemcsak a két nagyhatalmat érinti, hanem számos európai országot is. És ennek keretében a német-magyar kapcsolatok olyan fokra értek, amilyet szinte példásnak lehet nevezni, példásnak olyan államok tekintetében, melyek egymástól eltérő politikai, gazdasági és társadalmi rendszerekhez tartoznak. Novemberben gyors léptekkel a végéhez közeledik a merev szembenállás korszaka, amelyre a "vagy barát vagy ellenség" kategória volt jellemző. Hogyan tekint a németek jó része az elmúlt évre, és hogyan gondolkodik a jövőről? Bonni munkatársunk beszámolóját hallják. - A Hamburgban megjelenő Der Spiegel című hírmagazin, amely feltételezhetően Európa legjobban informált és legnagyobb befolyással rendelkező politikai hetilapja, ez év december 12-i számában, mindjárt a fedőlapon Mihail Gorbacsov képét hozta a következő felirattal: Az év embere, az óra embere. Az "óra embere" kifejezés kettőt jelentett. Először is vonatkozott az örményországi földrengésre, amely a németországi Szövetségi Köztársaságban is feltűnő segítőkészséget váltott ki. És ezen kívül vonatkozott ez a kifejezés a szovjetunióbeli nemzetiségi viszályokra is, melyeket ugyancsak nagy érdeklődéssel kísérnek figyelemmel a Szövetségi Köztársaságban. A korábbi helyzethez képest az a nagy különbség, hogy most mindez nem valamilyen kárörömmel történik, hanem aggodalommal. Aggódás érezhető, hogy vajon sikerül-e a Gorbacsov-féle reformfolyamat? A Nyugat általában pozitív magatartást tanúsít, és ugyanez vonatkozik a többi kelet-európai reformtervezet - azok között nem utolsó sorban a magyarországi reformpolitika - megítélésére is. Tekintsünk vissza csupán az 1988-as évre. Több ízben is német politikusok tettek látogatást Magyarországon, és magyar politikusok a Szövetségi Genscher bonni külügyminiszter, és Köpeczi magyar közoktatásügyi miniszter (Sic) Budapesten közösen megvitatta a németországi Szövetségi Köztársaság kulturális és oktatási központját. Megkezdődtek a tanácskozások arról, hogy konzulátust létesítenek Münchenben illetve Pécsett, a kereskedelmi és gazdasági együttműködés bővítése céljából. A magyar közoktatásügyi miniszter és a Baden-Württemberg-i szövetségi tartomány miniszterelnöke aláírta a Magyarországi Németek nevű alapítvány létrehozását kimondó okmányt. Az alapítvány abban áll, hogy elősegítse a szakemberek cseréjét a két ország között, járuljon hozzá a szakmai továbbképzéshez, és hogy tegye lehetővé magyarok németországi, és németek magyarországi tartózkodását tanulmányi célból. És végül, de nem utolsó sorban 1988. június 30-án szerződést kötött az Európai Közösség Magyarországgal. Ez az első megegyezés a Közösség és egy KGST-tagállam között. A szerződés megkötését eredményesen támogatta a bonni kormány. És június 30-a volt az utolsó nap, amikor még német államférfi elnökölt az Európai Közösség miniszteri tanácsának ülésén. Ez a megegyezés egyébként december l-jén lépett életbe. Mindezek után meggyőzően hangzik az, amit Genscher bonni külügyminiszter a német-magyar kapcsolatokról mondott. Idézzük: - A két ország között nyílt légkör uralkodik. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az ifjúság-csere terén, valamint a tudományban és a gazdaságban - egyszóval abban, amit helsinki óta kooperációnak szoktunk nevezni - olyan előrehaladást értünk el, amely a többi nyugati és keleti ország számára valóban példaként szolgál most. Mindent egybevetve a Szövetségi Köztársaság és Magyarország viszonya jelenleg minden feszültségtől mentes, és érezhető, hogy mind a két fél hajlandó együttműködni a másikkal. Ennek olyan gyökerei is vannak, amelyek más viszonylatokban nem, vagy nem ilyen mértékben érvényesülnek. így például Lengyelországgal, vagy Csehszlovákiával összevetve nincsen semmiféle terhes örökség sem a múltból, hogy csak egyet említsünk: nincsenek területi veszteségek. A második világháború után sok tízezer svábot vittek el Magyarország területéről, de az már régen volt, és időközben Budapest is nagy hibaként ismerte fel a tömeges kitelepítés tényét. Most azután mindezt jóvá akarják tenni - amennyire azt lehet - de nagyvonalú kisebbségi politikával. A történelmi-kulturális kapcsolatok is összekötik a két országot a közös német-osztrák történelem révén. Utolsó bizonyítéka ennek, hogy az idősebb nemzedék tagjai közül elég sokan beszélnek németül Magyarországon. Nem csoda hát, hogy az ideológiai korlátok eltűnése után a kultúrcsere különösen szépen fejlődött. Néhány példa: - Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nevelésügyi, tudományos és kulturális intézménye, az UNESCO statisztikájából tudjuk, hogy a magyar irodalom az ország határain kívül leginkább a németországi Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában és Finnországban terjedt el - még nagyobb mértékben, mint több úgynevezett szocialista testvér országban. Magyar művészek külföldi vendégszereplésük során leggyakrabban a Szövetségi Köztársaságban lépnek fel. Magyar tudósok külföldi útja leggyakrabban a Szövetségi Köztársaságba vezet. És a másik oldalon: Magyarország határain kívül a Szövetségi Köztársaságban tanítanak legtöbb helyen, legtöbb egyetemen hungarológiát. Ez azt mutatja, hogy a német diákok különösen nagy érdeklődést mutatnak a magyar nyelv, a magyar történelem és a magyar kultúra iránt. Kifejezésre jut ez az érdeklődés abban is, hogy a Magyarországon saját költségükre tanuló nyugati egyetemi hallgatók között a német diákok aránya a legnagyobb. A kultúrcsere tehát magas szinten folyik. Szervesen kiegészítik ezt az intenzívnek mondható gazdasági kapcsolatok. Magyarország számára mindjárt a Szovjetunió után a Szövetségi Köztársaság a legfontosabb kereskedelmi partner. A Szövetségi Köztársaság nézőpontjából pedig a KGST-országok között a Szovjetunió és az NDK után Magyarország következik. Ennél a pontnál mindjárt hozzá kell fűzni, hogy a Szövetségi Köztársaság és az NDK közötti kapcsolat különleges jellegű. A gazdasági csere a belnémet kereskedelem révén bonyolódik le. A Szövetségi Köztársaság már régóta kereken 10 százalékkal részesedik a magyar külkereskedelemből. Mivel a magyaroknak bajuk van az exporttal, ezt az arányt nemigen lehet emelni. A gazdasági kapcsolatok elmélyítésére más lehetőség is van, mégpedig a közös vállalatok létesítése. Eddig már 300 ilyen megegyezés jött létre. A vállalati szintű kooperáció terén messze Magyarország vezet a KGST-államok között. Eleinte Budapestnek le kellett küzdenie bizonyos nehézségeket, mégpedig a KGST-én belül. De, hogy ez az út milyen helyes volt, azon is látható, hogy most a Szovjetunió és Lengyelország is el akarja mélyíteni a vállalati szintű kooperációt. Mind Nyugaton, mind pedig Keleten utat tör magának a felismerés, hogy a közös érdekek, a közös kulturális és történelmi kapcsolatok jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint az ideológiai különbségek. Ez a felismerés azzal járt, hogy ma már Nyugat-Európa, és főként a Szövetségi Köztársaság érdeklődéssel fordul a kelet-európai országok felé. Most egyszerre válik tudatossá sok lélekben, hogy annak idején a vasfüggönyre aggatott ideológiai függöny megfosztotta a kilátást a saját történelem és a korábbi kulturális kapcsolatok felé is. Más kérdés, hogy korábban mindez nem is különösebben hiányozott. Előbb ott volt a gazdasági újraépítés szükségessége, utána pedig a kényszerű nélkülözés évei után előbb a nyugati kultúra irányába fordultak a németek. Közben megérett az idő arra, hogy Kelet felé irányítsák az érdeklődésük reflektorát, annál is inkább, mivel ott hallatlanul érdekes reformfolyamatok indultak meg. A nyugat-keleti viszony szempontjából teljesen új az a körülmény, hogyha a kelet-európai reformok zátonyra futnának: tragédia lenne ez a Nyugat szempontjából is. Ez a tény, és a ténynek a felismerése kiváló fundamentum a közös európai házhoz. +++
1989. január 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|