|
|
|
|
Válasz a hallgatóknak
|
(Sík Mária) München, 1989. január 1. (SZER, Hallgatók fóruma) - A telefonhívások, levelek többségéből aggodalom, a kilátástalanság érzése csendül ki, hogy ne mondjam, keserűség. Egy dunántúli kisvárosból írja meg egy tanárnő férje kálváriáját. Édesapját az 50-es években tették tönkre, mert kulák volt. Édesanyja egyedül nevelte fel négy gyermekét: - Míg a férjem az egyetemet befejezte, ő is meghalt. Két nincstelen, de tele ambícióval kötött házasságot. Dolgoztunk tisztességgel, de még 10 évi házasság után is - egy gyermekkel - csak úgy tudtunk lakást venni, hogy férjem megunta a nincstelenséget, és vállalkozó lett. - És ekkor kezdődött az igazi kálvária: a tanárnő hosszú, öt és féloldalas levelében minden mozzanatát leírja. A szakadatlan munkát, az adóterheket és főleg zaklatásokat egészen a teljes anyagi és fizikai összeomlásig: - A férjem mindig azon volt és van is, hogy tisztességesen dolgozzon, mindenkit kifizessen. Mindig azt mondja, hogy nyugodtan akar aludni, nem csal, nem lop. A férjem dolgozik, de az örökös zaklatás, bizonytalanság már kikezdte az amúgy is labilis egészségi állapotát. Allergiás és lassan asztmás is, mert sem ideje, sem pénze nincs rá, hogy gyógyíttassa magát, vagy egy kicsit pihenjen. - Segítséget remélve fejezi be hozzánk írt levelét a tanárnő. A jogorvoslás a hazai bíróságok dolga, és azé a törvényhozásé, amely lehetővé teszi a magánvállalkozók védelmét. Az ország súlyos gazdasági helyzete megkívánná, hogy támogassák és ne terheljék, zaklassák azt, aki önmagát kizsákmányolva dolgozik. A gazdasági helyzet romlása az anyagi terhek növekedése azonban nemcsak a vállalkozókat, hanem az egész lakosságot foglalkoztatja. A kiútkeresés azonban tévútra is terelhet: - Vadász Jánost kérem, beszéljen arról, mit mulasztott a Grósz-kormány azzal, hogy eddig 10 milliárd schillinget és sok-sok valutát engedett kivinni az országból, ezzel pár száz kereskedőből milliomost csinált. Ha ezt az állam saját kezelésben szedi be, mennyi haszonra tehetett volna szert? Beszéljen erről Vadász úr, mennyit tudott volna az állam kifizetni az adósságából? Szolgálati használatra Ezt a kérdést három hete a Figyelő című hetilap is feltette, azzal a címmel, hogy Miért nincs Máriahilfer Strasse Budapesten? Tehát, hogy miért nem hoznak létre a fővárosban, sőt az egész országban egy valutás bolthálózatot, ahol magyarok dollárért, márkáért, schillingért megvehetnék mindazt, amit Bécsben kellett megvenniük? Azt hiszem, hogy nem ennyire egyszerű a dolog. Egy valutás bolthálózat nem pótolja Bécset, legfeljebb egy mesterséges, kezdetleges utánzata lehet mindannak, amit ott kínálnak. Továbbá a magyarok azért is vásárolnak Bécsben, hogy beszerezzenek hazai hiánycikkeket. Tehát ha lenne ilyen valutás bolthálózat, az amúgy is elenyésző mennyiségű hiánycikkek zöme is a valutás boltokba vándorolna, a hiány tehát fokozódnék. Legjobb esetben is az lenne a helyzet, hogy a Bécsben elköltött valuta kis hányada csapódnék le ebben a hálózatban. A többit továbbra is kint költenék el. Szerintem a legfontosabb mégis az, hogy semmi ok nincs feltételezni azt, hogy ha ez a kis valutahányad az állam kezébe kerülne, akkor ezt az adósságok törlesztésére fordítanák. Azt hiszem, ez az összeg egyszerűen szétfolyna az állam kezéből sokezer csatornába, mint ahogy értelmetlenül szétfolyt a sok milliárd dollár is, amelyet az évek során az állam kölcsönkért és felvett. Ez az állam következetesen bebizonyította, hogy nem tud, nem képes ésszerűen gazdálkodni sem valutával, sem forinttal. Az adósságokat csak egy piacgazdaság képes törleszteni, viselni. Egy piacgazdaság, ahol létrejönnek a jövedelem gyarapításának a megbízható bázisai. - A romániai állapotok, az erdélyi kisebbség helyzete ugyancsak az egész ország közvéleményét foglalkoztató téma. A tehetetlenség érzése diktálhatta telefonálónknak a következő gondolatot: - Én nagyon sajnálom ezeket a román embereket. Ha az oroszok 1968-ban rákényszerítették a magyarokat arra, hogy segítsenek a cseheknél rendet csinálni, akkor most miért nem gyakorolnak újabb kényszert annak érdekében, hogy a románoknál csináljanak rendet, mert, ami ott van tényleg tűrhetetlen állapot. (folyt.)
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|