|
|
|
|
Az MDF III. országos gyűlése (1. rész)
|
1990. június 2., szombat - Tisztában vagyunk a felelősség
nagyságával s a bukás lehetőségével is - mondotta Antall József
pártelnök az MDF szombati országos gyűlésén, nagy tetszéssel
fogadott, több mint egy órán át tartó beszédében. Az országos
tanácskozáson, amely tulajdonképpen folytatása volt az április 12-i
gyűlésnek, a küldöttek megvitatták a parlamenti képviselőcsoport
beszámolóját, majd új tisztségviselőket választottak.
A pártelnök bevezetőjében hangoztatta, hogy sem ő, sem a kormány többi tagja nem karriervágyból vállalkozott a kormányzás nehéz feladatára, hanem attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy képesek lesznek kivezetni az országot a válságból. Mint mondotta ebben lehetnek hibák, de azt is figyelembe kell venni, hogy most nem egyszerű kormányváltozásról van szó, hanem egy modell nélküli rendszerváltozásról, ráadásul ez a kormány nehéz örökséget vett át elődeitől. Utalt arra is, hogy az MDF messzemenően igyekszik együttműködni koalíciós partnereivel, ám a kormányozhatóság biztosítása érdekében szükség volt megállapodást kötni az SZDSZ-szel. Ehhez a paktumhoz az MDF elnöksége jóváhagyását hagyta - mondotta -, de ő személy szerint is vállalja érte a politikai és erkölcsi felelősséget.
Szólt arról is, hogy az MDF-nek újjá kell formálnia magát, hiszen jelentősen változott a szerepe azáltal, hogy ellenzéki pártból kormánypárttá alakult. Megújhodásra, de ugyanakkor folytonosságra is szüksége van az MDF-nek, új típusú politikai, szellemi mozgalommá kell válnia. A küldöttek által kérte a párttagok bizalmát a képviselőcsoport iránt. Mint mondotta: biztos hátország nélkül egy hadvezér sem vezetheti sikerre csapatát. Szükség van a párt egységére, hiszen csak a közös hit adhat reményt a célok elérésére; a kétkedés, a sikertelenség hangoztatása nem vezet eredményre.
Fontos évfordulóra figyelmeztetett a pártelnök: 70 évvel ezelőtt írták alá a Trianoni békeszerződést, amelynek következtében elvesztettük a történelmi Magyarország területének kétharmadát. Hangoztatta: történelmileg ugyan elítéljük a békeszerződést, ám senki sem vitathatja el tőlünk a fájdalom jogát. Tisztában vagyunk azzal - szögezte le -, hogy Magyarország, mint a helsinki alapokmány aláírója, lemondott a határok erőszakos megváltoztatásáról, ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, ami szintén bennefoglaltatik a békeszerződésben, nevezetesen a nemzeti kisebbségek jogainak garantálásához. Hozzáfűzte: lelkében 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát. (folyt.köv.)
1990. június 2., szombat 21:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|