|
|
|
|
NSZK: lapkommentárok - NDK-menekültek
|
Bonn, 1989. szeptember 9. szombat (MTI-tud) - A nyugatnémet újságok szombaton megkönnyebbüléssel nyugtázzák, hogy az NDK-vezetés bizalmasának tekintett Wolfgang Vogel ügyvéd közbenjárása nyomán a keletnémet menekültek eltávoztak az NSZK berlini állandó képviseletéről.
A Westdeutsche Allgemeine Zeitung vezércikkében - más vezető lapokhoz hasonlóan - arra következtet, hogy ezek az emberek nyilvánvalóan csak azért voltak hajlandók hazatérni, mivel megerősítették őket a későbbi kiutazásukra vonatkozó reményükben. Berlin minden valószínűség szerint hozzájárul a humanitárius megoldáshoz. Elvégre október közepén lesz negyvenéves az NDK, amely semmiképpen sem szeretné ezt az ünnepet ország-világ előtt ilyen súlyos menekültprobléma fennmaradásának közepette megülni. Ez a Berlinben kialkudott német-német megoldás felcsillantja a reményt a Magyarországról az NSZK-ba kiutazni szándékozó NDK-menekültek számára is - írja. A budapesti kormány ugyanis egy ilyen jelzésre várt, többször hangsúlyozva, hogy elsősorban belnémet problémáról van szó. Az időpont még nem ismeretes, de egy világos: a menekültek már korábban távozhattak volna, ha az NSZK-ban nem lett volna ilyen széles körű, Magyarországnak és az NDK-nak egyaránt kínos nyilvános felhajtás - véli a Westdeutsche Allgemeine Zeitung. A Frankfurter Allgemeine Zeitung budapesti riportjában ismét elismeréssel adózik a magyar hatóságoknak e nehéz helyzetben tanúsított magatartásukért. Bonni politikusok is nyilvánosan elismerték annak a magyar érvelésnek a jogosságát, hogy először a két német államnak kell egyezségre jutnia. A magyar politikusok egyetértenek abban, hogy a lehető legrosszabb megoldás a menekülteknek az NDK-ba való visszaküldése lett volna, miként ezt egy még érvényes megállapodás előírná - írja a lap. Ezért időt kellett nyerni, hogy csökkenjen az NDK nyomása. Lehet, hogy a kiutazás elhúzódása nem felel meg a mokány és vakmerő magyarokról alkotott képnek, de az NDK hazai és nemzetközi tekintélye közben a mélypontra jutott. A magyar kormány kényes, de nem kilátástalan helyzetben van, mivelhogy nyilvánvalóan megfelelő információkkal rendelkezik afelől is: a Szovjetunió nemigen lelné örömét abban, ha egy szocialista országból a másikba több ezer embert toloncolnának ki egy harmadik szocialista országon keresztül. A magyarok mindig is elismert nagymesterei voltak az ehhez hasonló nehéz helyzetek megoldásának, amelynek azonban az a feltétele, hogy ne sürgessék őket - írja a frankfurti újság.+++
1989. szeptember 9., szombat 14:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|