|
|
 |
|
 |
Németh Miklós beszéde az ASPEN-konferencián (1. rész)
|
1989. március 16., csütörtök - Az alábbiakban közöljük Németh Miklós miniszterelnök beszédét, ami csütörtök este hangzik el az ASPEN-Intézet budapesti konferenciájának vacsoráján.
Megtiszteltetés számomra, hogy az ASPEN-Intézet budapesti
konferenciáján a vendéglátó Magyarország miniszterelnökeként
üdvözölhetem Önöket. Számomra külön öröm, hogy az ASPEN-Intézet
szocialista országban első ízben rendezett konferenciájának
házigazdája éppen a Magyar Külügyi Intézet, egy magyar tudományos
intézet lehet. A kelet-nyugati szellemi hídverés és a megértés
műhelyének tekintett amerikai alapítású, nyugat-berlini intézetnek a
konferenciája Budapesten - önmagában is - sokat mondó tény: valóban
a helsinki folyamatra alapozott, ígéretes jövő jelképe.
A konferencia témája, a ,,közös európai ház,, építése soha nem
volt annyira időszerű, mint napjainkban. Valamennyien tudjuk, hogy
ez a politikai metafóra még sok tekintetben kidolgozatlan. De talán
épp ez adja meg az esélyt arra, hogy minden európai ország - és az
Európában különleges felelősséget vállaló Egyesült Államok és Kanada
is - társszerzőként együtt munkálkodjék a ,,Ház,, tervezésében és
alapjainak lerakásában.
Magyarország különösen érintett minden összeurópai
együttműködésben. Geopolitikai helyzete, történelmi és kulturális
hagyományai különösen érdekeltté teszik Európa békéjében és
biztonságában, a békés egymás mellett élés békés együttműködéssé
történő fejlesztésében. Nyilvánvaló: minél több közös érdeket
intézményesítünk a kontinens két fele között, számunkra annál
nagyobb a mozgástér és vele nagyobb az esély gazdaság- és
társadalomépítő feladataink megoldására. Hangsúlyozni szeretném,
hogy az egységes Európa gondolatának ápolásában a magyar kormány a
magyar nép történelmi sorosáért érzett felelőssége alapján önálló
külpolitikai irányvonal érvényesítésével vesz részt.
Külpolitikai irányvonalunk lényegét megválasztásomkor az
Országgyűlésben a ,,híd-szerep,, vállalásával jellemeztem. Ezzel a
magyar külpolitika egy régi elvéhez nyúltam vissza. Ezeréves
történelmünk során a magyar állam gyakran törekedett erre és ez a
magyar társadalom többségének egyetértésével találkozott.
(folyt.köv.)
1989. március 16., csütörtök 18:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|