|
|
 |
|
 |
Ismét: szovjet-amerikai párbeszéd (1.rész)
|
1989. március 9. (MTI-Press) - Megint téma a szovjet-amerikai
csúcstalálkozó. Az elmúlt években hozzászoktunk, a nemzetközi élet
szerves részévé vált, készültünk rá, eseményeit nyomon követtük,
vagy éppen hatásait mértük fel. De szinte mindig foglalkoztunk vele.
Röviddel az új amerikai elnök hivatalba lépése után most ismét
eljött az ideje annak, hogy beszéljen róla a világ. A bécsi
szovjet-amerikai külügyminiszeri találkozónak tulajdonképpen ez a
leglényegesebb és legkonkrétabb eredménye.
Eduard Sevardnadze és James Baker alig több mint egyórás
megbeszélésén ugyanis május első felére tűzték ki moszkvai
találkozójukat, amelynek deklarált célja a csúcs felé vezető út
egyengetése. Sokkal többet ettől a mostani eszmecserétől aligha
lehetett várni, hiszen a külügyminisztereknek ezen az első
találkozóján inkább a vélemények és a szándékok gyors összevetése
lehetettt a feladat. Úgy tűnik, ennek pozitív a mérlege, Sevardnadze
ugyanis megbeszélései után elégedetten állapította meg, hogy a két
ország együttműködése továbbra is jó. Nemcsak a csúcsértekezlet
megtartásának szándékából lehet következtetni erre, hanem abból is,
hogy elvi megállapodásra jutottak: folyamatosan konzultálnak
egymással néhány olyan nemzetközi porblémáról, mint a terrorizmus
vagy a kábítószerkereskedelem. Ennél azonban már ezúttal is
továbbmentek, amikor megvitatták az atom- és űrfegyverek témáját.
Sőt túl a vitán, Baker szerintt, megegyeztek, hogy a két nagyhatalom
együttműködik a rakéták és a vegyi fegyverek továbbadásának
korlátozásában.
Bécsben, természetesen, Sevardnadze és Baker sem kerülhette meg
azokat az égető kérdéseket, amelyek a hagyományos fegyveres erőkről,
a bizalom- és biztonságépítő intézkedésekről szóló tárgyalási
fórumokat foglalkoztatják. A külügyminiszteri nyitányon elhangzott
beszédeik sem hagytak kétséget afelől, hogy a növekvő megértés
ellenére is feszülő ellentétekkel kell számolni. Bár az amerikai
diplomácia vezetője elismerte a szovjet változások és a bejelentett
egyoldalú csapatcsökkentések jelentőségét, de még mindig inváziós
vesztélyről beszélt és azokról az akadályokról, amelyeket Washington
szerint a "rozsdás vasfüggöny" mögül emelnek egy szabadabb Európa
útjában. (folyt.)
1989. március 9., csütörtök 14:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|