Rendszerváltás és az MTI

	Rügyfakadás a nyugatnémet zöldeknél (1.rész)
Bonn, 1989. március 9. csütörtök (MTI-Panoráma) - Az NSZK-beli Zöldek Pártja új vezetőségi asszonyainak bizonyára régen mondtak olyan szép tavaszi bókot, mint a szociáldemokraták ősz hajú, ám örökifjú elnöke, Hans-Jochen Vogel: ,,a zöldek érdekes módon nagyot fejlődtek a politikára való képesség irányában.,, Akiknek szólt, azok a látszólag száraz megfogalmazás ellenére is nagyon is jól megértették, és nem kis bátorítást meríthettek belőle. A célzás a ,,duisburgi tavasz,,-ra vonatkozott, a zöldek pártjának ottani kongresszusára, amelyen kétéves háttérbe szorítottság után újra friss erők törhettek az élre. S ezzel nemcsak a zöld pártéletet pezsdítették meg, hanem szokatlanul heves, éles szóváltásra késztettek már nem is olyan fiatal parlamenti képviselőket is a szövetségi gyűlés külön a zöldekkel foglalkozó interpellációs vitájában. Ott az uniópártok (CDU/CSU) és a szabademokraták (FDP) honatyái afölött viaskodtak zöldekkel és szociáldemokratákkal, hogy vajon nem veszélyes-e az SPD-re és az NSZK-ra nézve a némileg baloldali, tehát vöröses szinezetű zöldekkel parolázni. Duisburg iparváros Rajna-Ruhr-csarnokában a hatszáz küldött szavazatainak összeszámlálása után azonban felcsillant a remény: egy jól megalapozott józanabb irányvonallal a Zöldek Pártja az eddiginél jelentékenyebb, főként felelősségteljesebb szerepet vállalhat az országos politikában is. A 36 éves Ruth Hammerbacher alsó-szászországi tartományi képviselőnő és szociológusnő személyében a vezetés szintjén eddig gyenge úgynevezett realista szárny képviselőjét választották meg az elnökség egyik szóvivőjévé. Mellette másik szóvivőnek ott lesz a 28 éves Verena Krieger, aki két évvel ezelőtt a Bundestag legfiatalabb képviselőjeként vonult be a bonni parlamentbe. Ő a legkeményebb feministák közé tartozik, magát szocialistának vallja, és az úgynevezett fundamentalista, vagyis az eredeti hithű, megalkulvást nem tűrő zöldek egyike. Csakhogy Hammerbachhal együtt közrefogja őt a harmadik szóvivő, a 37 éves Ralf Füchs brémai képviselő. (folyt.) 1989. március 9., csütörtök 12:11
Vissza »

	Rügyfakadás a nyugatnémet zöldeknél (2.rész)
Sokak szemében épp az ő személye a jövő záloga - igy jelképes értelmű is. Ő ugyanis ahhoz a ,,zöld nekifeszülés - 88,, elnevezésű csoporthoz tartozik, amely tavaly alakult meg Antje Vollmer bonni képviselőnő köré tömörülve. Céljuk az ádáz belharcok meghaladása, jövőbe mutató és meg is valósítható tervek felmutatása. Két évvel ezelőtt, amikor ugyancsak Duisburgban és ugyanebben a csarnokban a kemény ortodoxok, élükön Jutta Ditfurth aszonnyal ,,technikai kiütéssel,, küldték padlóra a mérsékelt szárny képviselőit, már ott volt a csoport. Hangját azonban még sikerült elnyomniuk a ,,balos,, zajongóknak. A ,,technikai kiütés,,-re utaló megállapítás a híres és országosan népszerű Joschka Fischertől, az egykori hesseni minisztertől származik, akiről köztudott, hogy a mérsékeltek, a valós tényekkel és erőviszonyokkal számot vető realisták egyik nagy reménysége. Most nem kis elégtételt kapott. Akkoriban olyan volt a helyzet, hogy a zöldek másik nagy értelmiségi alakja, a szintén realista Otto Schily tépelődött már a pártból való kilépés szükségességén. Most a megalkuvást és ésszerű kompromisszumokat sem ismerők vezéregyénisége, Ditfurth asszony forgat a fejében hasonlóképpen gyötrő gondolatokat, mondván: a párt ezen a kongresszuson feladta legfontosabb tulajdonságát, nevezetesen azt, hogy a ,,rendszer lényegi ellenzője legyen.,, Tehát - az ő szavaival - már nem akar olyan erő lenni, amely ,,a társadalmat a gyökeréig meg akarja változtatni környezetvédelmi, radikáldemokratikus és szociál-feminista alapon,,. Ilyen pártnak pedig Dithfurt csak hátat fordíthat. Leginkább azonban az zavarja őt, ami pedig a párt sok tagjának és számos kívülálló rokonszenvezőjének szemében a zöldek legszebb tavaszi ékessége lehet: a nyugat-berlini zöld testvérpárt, az ,,alternativ lista,, koalíciós kormányszövetsége az ottani szociáldemokratákkal. Egy ilyen esetben ugyanis bizony egyezkedni kell, esetleg itt-ott álláspontot puhítani, sőt néha feladni is a saját követelések bevasalásának fejében. Kölcsönös engedmények megtétele eredeti hittételek feladása árán - mindez már nem a Dietfurthoz hasonló kérlelhetetlenek kenyere. De éppen vereségük, az a körülmény, hogy az új vezetésben a még meglévő ellentéteket is sikerült ez alkalommal zajos veszekedés nélkül kiegyensúlyozni az oly szükséges belső egyetértés, harmónia meghonosítása érdekében, a Zöldek Pártjának nagy nyeresége. (folyt.) 1989. március 9., csütörtök 12:19
Vissza »

	Rügyfakadás a nyugatnémet zöldeknél (3.rész)
Az utóbbi néhány évben nyilvánvalóvá vált, hogy a zöld szavazók kezdenek megcsömörleni az unos-úntalan tapasztalt terméketlen civódásoktól. A párt több választáson egy helyben topogott. A belső viszályok semmiképpen sem kedveztek annak, hogy komolyan elhitesse alkalmasságát a kormányzati felelősségre. Más pártok ellenben kezdtek ügyesen idegen, zöld környezetvédelmi tollakkal ékeskedni. A párt önmagát szigetelte el, iktatta ki a hatékony beleszólás lehetőségéből, mert nem kívánt senkivel sem közösködni. Ezzel tudott ugyan feltűnést kelteni, másokat, főleg a politikai ellentábort szórakoztatni, de aligha volt képes maga iránt bizalmat ébreszteni. Most ez a helyzet van változóban, bár mind a párt új vezetése, tagságának mérsékelt, józan elemei, mind pedig a ,,duisburgi tavasz,, rügyeinek kibomlását reménykedve váró szociáldemokraták tisztában vannak azzal: egyelőre csak belső hangulati változásról, kezdeti lépések megtételéről van szó a tényleges nagypolitikai ,,szalonképesség,, irányában. Tehát azon az úton, amely egykor talán elvezethet a koalícióig egy másik párttal akár az országos választásokon is. A nyugat-berlini koalíciós próbálkozás kétségtelenül fontos politikai jelzéssel szolgálhat országos szinten is. Másfelől az SPD szempontjából hallatlan kockázatokkal terhes, mert ha balul üt ki, hosszú évekre kiható károkat okozhat. Az aggodalom nem kis mértékű Nyugat-Berlinben, nem utolsósorban az uniópártok érvrendszerének, ama figyelmeztetésének hatására, hogy a város politikai szilárdságát megingatja a ,,vörös-zöld összjáték,,. Vannak arra mutató jelek is, hogy a vállalkozói tőke, az iparosok is igencsak elgondolkodnak nyugat-berlini jövőjükön, mivel lelki szemeik előtt a zöldek még mindig csakis rendbontók, hangoskodók és tüntetők színeiben tűnnnek fel. Ám ha a zöldeknél valóban megszilárdul a józan mértéktartás irányzata, az uniópártoknak valóban lesz mitől tartaniuk. A Joschka Fischer és Oto Schily típusú zöld politikusok vonzása, népszerűsége ugyanis jóval túlmutat a saját táborukon, s politikai megfigyelők szerint akár még liberális szavazórétegeket is befolyásolhat. A jövő még sok meglepetést tartogathat az érdekesen változó nyugatnémet politikai színtéren.+++ Flesch István (Bonn),MTI-Panoráma 1989. március 9., csütörtök 12:31
Vissza »