|
|
 |
|
 |
MSZMP-MDF vita (3. rész)
|
Az MDF ideiglenes elnökségének tagja, Bíró Zoltán a cselekvés
sürgető kötelességéről szólt: nemcsak gondolkodni kellene a
demokratikusabb intézményrendszer fejlesztésének lehetőségeiről egy
elmélyült válság közepette, hanem az intézményeknek már működniük is
kellene. Az MDF, amely egy szellemi koalícióként határozza meg
önmagát, a politikai koalíciónak nem látja a feltételeit. A
következő egy-két éves időszakban a felezővonalnak az országgyűlési
választásokat tartva, tárgyalásokat javasolt, amelyeken a felek
tisztázhatják: milyen politikai formákban gondolkodnak, hogyan
képzelik az ország jövőjét.
Kifejtette, hogy az MSZMP-t az új demokratikus szervezet
kétarcúnak látja. Egyik arca azt mutatja, hogy komolyan veszi a
demokratizálódást, s ez azt jelenti, hogy képes lemondani a hatalmi
monopóliumról; a másik nemigen gondolja komolyan a demokratikus
változásokat, mert nem akar lemondani monopóliumairól, s ezekkel
együtt a megrögződött stílusjegyeiről, módszereiről,
eszközrendszeréről. Ezért az MSZMP-nek határozottabban kellene új
arculatát megmutatnia a társadalomnak - mondotta Bíró Zoltán.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma nem látnak kormányképes erőt az
alternatív szervezetek, csoportosulások, pártcsírák között.
Szabad György történész felsorolta azokat a pontokat, amelyekben
az MDF és az MSZMP egyetérthet: mindkét szervezet a közösség
boldogulását akarja, a válságból kiutat keres, az anarchia
elhárítására törekszik, s ellentmond annak az elvnek, hogy a
közösség életét valaha ismét a diktatúra szabályozza.
Csengey Dénes író rámutatott arra, hogy a sztálini, egyközpontú
hatalomgyakorlási modell történelmi vereséget szenvedett, mert nem
tudta megállítani a gazdasági süllyedést, a népesség-fogyást, az
elszegényedést, nem tudott lényegi befolyást gyakorolni a határon
túli nemzeti kisebbség sorsára. Ugyanakkor nem szenvedett politikai
vereséget, nem lévén intézményesült ellenzék, amelytől ezt
elszenvedhette volna. Szerinte a kiegyezés abban állhat, hogy a párt
demokratikus reformszárnya tudomásul véve e történelmi vereséget,
levonja ennek konzekvenciáit. Egyszerre és határozott lépéseket kell
tennie egy olyan politikai szisztéma kialakítása felé, amely a
hatalmat és vele a politikai felelősséget megosztja. (folyt.köv.)
1989. január 20., péntek 20:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|