|
|
|
|
Politikai kultúránkról Beszélgetés dr. Tóth Istvánnal, az MSZMP Politikai Főiskola művelődéspolitikai tanszékének vezetőjével
|
Budapest, 1989. január 2. hétfő (MTI-Press) - Minek tulajdonítható, hogy az utóbbi időben a társadalom, a párttagság figyelmének középpontjába került a politikai kultúra kérdése? - A társadalmi-politikai viszonyok radikális változásának mai időszaka véleményem szerint az 1945 utáni vagy az 1956-57-et követő évekhez hasonlítható, amikor a korábbi időszak politikai nézeteivel, gyakorlatával és kultúrájával kellett gyökeresen szakítani. Részesei vagyunk egy új egyesülési, gyülekezési törvény kialakításának, a különböző önszerveződések gyarapodó megjelenésének, napirenden van az új alkotmány kidolgozása, a választási rendszer, a kormány feladatkörének és szerepének módosítása és még sorolhatnám a változás különböző állomásait. Azt viszont látni kell, hogy a változások először mindig a kulturális, társadalomtudományi szférában jelennek meg és aztán tolódnak át a politika területére. A változások jellemzője, hogy azok a demokrácia szélesedése, a politikai pluralizmus irányába mutatnak, ami az egyénektől egészen más politikai kultúrát igényel, mint amit az elmúlt évtizedek során gyakoroltunk. Felnőtt egy új generáció, amelynek mások a történelmi tapasztalatai, más politikai értékei vannak, mint az előző korosztálynak. Erre lehet példa akár a KISZ körül zajló viták, akár más ifjúsági szerveződések - FIDESZ, Unió a Demokratikus Szocializmusért, TDDSZ, stb. Az új generáció másfajta politikai kultúrával rendelkezik. Ebből, illetve a társadalami környezet megváltozásából következik, hogy az idősebbeknek is szakítaniuk kell a korábban megszokottá vált politikai kultúrával. Ennek igénye nyomon követhető pártállástól függetlenül a tömegtájékoztatásban és az egyre erőteljesebb közvéleménykutatásban. Napjaiankban az is tapasztalható, hogy egyes hagyományos szervezetek - például leginkább a KISZ, a szakszervezetek - tartalmi munkájukat tekintve "kimerültek", s az ott résztvevők nem látták a politikai cselekvés értelmét. Így nem is akartak a korábbi módon e szervezeteken belül politizálni. Az aktivitás hiányának alapvető oka nem az egyén felkészületlensége, nézeteinek alapvető változása volt, hanem többnyire a szervezet bürokratizálódása, szervezésképtelensége. (folyt.)
1989. január 2., hétfő 11:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|