|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
Március 15.
|
(Hanák Tibor) München, 1989. március 17. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - Az osztrák lapok egy része nagy kiértékeléseket közöl a magyar nemzeti ünnep idei lefolyásáról. Arthur Meyer szinte megrója az osztrákokat, hogy azt képzelték, március 15-ikén majd elfogja a vásárlási láz a magyarokat. A történelmet írták ezen a napon, és nemzetként lépnek fel. Március 15. a rezsimnek és az ellenzéknek egyaránt a demokratizálási folyamat nagy próbája volt. Azt is tudják a magyarok, hogy a kiegyezéshez, 1867-hez csak a környező népekkel együtt juthatnak el, ezért követeltek szabadságot Václav Havelnak - írja. Majd rámutat Ausztria szerepére, mely most háttérbe szorult, mert nem az osztrákok adtak példát a magyaroknak, hanem a magyarok az osztrákoknak. És itt utal a nagymarosi erőmű kérdésére, melynek megépítését nem Ausztria, hanem a magyar ellenzék gátolja meg, de már nem környezetvédelmi és gazdasági, hanem politikai okokból. Martos Péter a Die Pressében 4 hasábos cikket szentel március 15-e kiértékelésére. Szerinte a budapesti kormány szóvivőjének meg kell változtatnia azt a véleményét, hogy a magyar ellenzék még nem érett a választásokra. A nemzeti ünnep lefolyása az ellenzék mellett szól - állapítja meg Martos; Péter a bevezetőben. A kormány idegeskedett ezen a napon, mely ezúttal a népé volt. Az ellenzék és a kormány abban egyetért, hogy ami Magyarországon ma történik, az fordulat, csak mindegyik mást ért fordulaton. A kommunista vezetés szeretné úgy beállítani a dolgot, hogy a változás már Kádár János leváltásával megtörtént, s nem vitatja, hogy az ellenzéknek lenne tömegbázisa. Ugyanezt mondhatja azonban az ellenzék is, hamarosan csak egy párt lesz az MSZMP a többi között. A kommunista vezetésnek nem maradt más hátra, mint kitartásra inteni a párttagokat, őrizni a hatalmat. Itt van a voltaképpeni választóvonal - állapítja meg Martos Péter a Die Pressében. A heterogén ellenzék március 15-én megmutatta, hogy együtt tud menetelni, és nem hagyja magát a kommunistáktól korlátozni, nem elégszik meg a látszatdemokráciával. Nincs távol az a jövő, melyben a kommunistákon kívül más pártok jelenlétével is számolni kell, és ez megcáfolja azt a beállítást, hogy az ellenzék soraiban nincs senki, akinek át lehetne adni a hatalmat - írja Martos Péter a Die Pressében. - Az 1848-as forradalom idei megünneplésének politikai tanulságait fejtegeti mai cikkében a Le Monde kommentátora is. Nyitrai Jánost hallják Párizsból. - A párt, jelenti a mértékadó Le Monde tudósítója Budapestről, a nála sokkal nagyobb tömegeket megmozgatott ellenzéki csoportokkal szemben vesztett. Ilyen gyenge teljesítmény ellenére azért elégedett lehet azzal, hogy - akárcsak felületes - konszenzust váltott ki a nacionalizmusra játszva, ami Magyarországon kétségbe vonhatatlanul melegedőben lévő érték. A hatalom gondolatmenete a Le Monde tudósítója szerint a következő. - A szociológia többé senkit nem érdekel. Ezen ne múljék, ne beszélünk többé róla! Megszüntetjük a vörös zászlókat, és a hangsúlyt olyan nagyszerű témákra helyezzük, mint Erdély, a háromszínű kokárdák, a pluralizmus és a függetlenség, még ha mindezt másképpen is értelmezzük, mint általában a lakosság. Nyers Rezső azt kívánta, hogy március 15-e a magyarok egységének egyik tényezője és egy nemzeti közmegegyezés kiinduló pontja legyen. Ez - állapítja meg a francia újságíró - egyfajta manipulációs átvételhez hasonlít. De a lényeg az, hogy párhuzamosan a párt megőrzi a hatalom minden kulcspozícióját. Az ellenzék pedig, mivel nem akarja veszélyeztetni a többpártrendszer felé vivő bizonytalan menetet, és mivel munkásbázis hiányától szenved, egyelőre nem kívánja siettetni a dolgokat - eddig a Le Monde tudósítója az idei magyar március 15-e politikai tanulságáról. +++
1989. március 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|