|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
A magyar nemzeti ünnepről
|
(Pécsi Vilmos) München, 1989. március 15. (SZER, A mai nap ) - Más nemzetek emelt fővel, egységesen és egyértelműen emlékezhetnek meg nagy nemzeti ünnepeikről. Nálunk, magyaroknál ez is másként van. Március 15-ét, legtisztább, legjelentősebb nemzeti ünnepünket a különféle rendszerek eltorzították, tartalmából kiforgatták, kisajátították, 1948 óta pedig elhallgatták, megtagadták, megszűnt ünnep lenni. Az anyák ezen a napon eltanácsolták a gyerekeiket az utcákról. Az elmúlt 10-15 évben a Forradalmi Rendőrezred gumibotos karhatalmistái emlékeztették a magukról megfeledkezőket, hogy a nemzeti színeknél lényegesen fontosabb szín is van, Kossuth és a szabadság éltetése politikai bűncselekményszámba ment. De hozhattak nekünk idegen szuronyok hegyén új nemzeti és nemzetközi ünnepeket, kreálhattak új címereket, hamisíthatták a történelmet, a nemzeti tudat mély rétegeiből nem sikerült kitörölni a szabadság, függetlenség, magyarság, demokrácia - az 1848-as forradalom eszményeit. A diktatúra mindig idegen maradt a magyar nép szellemiségétől, hagyományaitól, szabadságszeretetétől, jelentkezhetett barna, zöld, vagy vörös színben. 1848 eszményei ma éppen olyan időszerűek, mint akkor és azóta mindig voltak, hiszen még mindig megvalósulásra várnak. Az idők azonban változnak, az események - különösen az elmúlt pár hónapban - felgyorsultak. A hazai kommunista rendszer olyan mélységes csődbe vitte az országot, hogy abból szinte nem is látszik kiút. Ez a kommunisták mostani egyezkedési hajlandóságának az oka. Összefogásra szólítanak fel, új nemzeti konszenzust emlegetnek és programot ajánlanak, de hány kommunista programot, hány tervet látott már a nép 40 év alatt? Mindegyiket megvalósították, túlteljesítették, és lám, hova jutottunk? A marxista-leninista társadalomtudomány iránytűjével tájékozódó párt kátyúba vitte az országot, maga is ideológiai válságban van, a nép előtt hitele nincsen. Nem arról van szó, hogy egy jó elméletet rosszul valósítottak meg, hogy valódi szocializmus helyett lombik szocializmust hoztak létre. Az elméletet igenis megvalósították és ilyen a gyakorlatban. Ez a létező szocializmus, Havannától Hanoiig, vagy még rosszabb. Bár csak elmélet maradt volnál Az elmúlt fél évben kétségtelenül történtek változások. De a pártállam centralizált intézményrendszere még a helyén van és néha úgy tűnik, hogy a párt reformszándékainak az őszintesége vitatható. Mintha a párt időnyerést célzó hatalmi utóvédharcokat folytatna, és a népakarat érvényesítése helyett igyekezne minél több pozíciót megtartani, átvészelve a mai időket. Messze vagyunk a valódi parlamentarizmustól, jogállamiságtól, demokráciától. Mintha még sokan nem értenék, hogy elmúlt a politikai lavírozások ideje, hogy az egyre türelmetlenebb nép a szavak súlyát már a tettek mérlegén hajlandó csak lemérni. Tudjuk, a mai válságot nem a mai kormány és nem teljésen a mai pártvezetés idézte elő, de a felelősséget mégiscsak nekik kell vállalniuk a következményekkel együtt. A nép, a haza sorsáért aggódó ellenzéki erők feladata az, hogy az alapkérdésekben őrizzék meg egységüket, és szorítsák rá a kormányzó pártot arra, hogy ígéreteit váltsa be, hozza létre a parlamentáris demokráciát, jogokat és nem ideológiákat rögzítő alkotmányt, a jogállamiságot. A tisztességes kommunistákkal meg kell találni a közös hangot, ahogyan megtaláltuk 1956-ban is. Ma is sokan vannak köztük, akik őszintén akarják a nemzeti megbékélést, megújulást. A reformokhoz idő és társadalmi nyugalom kell. Az indulatokat visszafogva, a sérelmeket félretéve kell szemügyre venni ezekben a napokban a helyzet külső és belső veszélyeit, kockázatait. Igen nehéz helyzet a valódi reformtársadalomba való átmenet, a fokozatosság. Történelmünk úgy hozta, hogy nincsen elég demokratikus hagyományunk, tapasztalatunk. Igényünk megvan a demokráciára: újra Európához akarunk tartozni. Hibás lépésekkel nem szalaszthatjuk el az alkalmat. Es végül még valami: a sarokba szorult párt milliméterekkel méricskéli 1956-ot, mert nem lehet kitérni többé előle. Hadd szögezzük le; 1848 és 1956 - ez a két forradalom és szabadságharc közös tőből fakadt. Amikor az 1848-as fiatalokat említjük, akkor mindig hozzájuk gondoljuk az 1956-osokat is. A bebörtönzötteket, az elesetteket, a kivégzetteket, az ismeretlen sírokban porladókat, és azokat is, akik itt járnak köztünk, őszen, megfáradtan, de szívükben életük végéig melengetve 1956 tiszta lángját. És nem felejtjük el azt sem, hogy március 15-ike után jöhetett Világos, Arad, október 6-a, amint jött november 4-ike, jöttek az új muszka vezetők, az új haynauk és az új pufajkás és Bach- huszárok, a 301-es parcella. Csaknem másfélszáz év eltelt már 1848 óta. De Kossuth Lajosnak sosem fogy el a regimentje. +++
1989. március 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|