|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
Berecz János március 15-ről
|
München, 1989. március 9. (SZER, Magyar híradó) - Budapesten tartózkodó munkatársunk, Kasza László a minap kérdést intézett Berecz Jánoshoz a nemzetközi sajtótájékoztatón. A hazai lapok erősen csonkítva közölték kérdését, ám a probléma főleg Berecz válaszával volt, aki - de hallgassák meg inkább a következő hangszalagot: - Az MSZMP Központi Bizottságának kedden tartott sajtókonferenciáján Berecz János, az MSZPM Központi Bizottsága titkára kérdésemre, hogy a párt miért nem határolja el magát az elmúlt évek március 15-i eseményeitől - értsd: gumibotozás, őrizetbevétel, vízágyuk felvonultatása -, azért nem teszi-e ezt, azért nem hajlandó elszánni magát erre a lépésre, mert esetleg ugyan azoknak az embereknek kellene elhatározniuk magukat most, akik annak idején meghozták az intézkedést? Berecz János azt válaszolta - idézem: - 1987-ben és 1988-ban már nem történt semmi ilyesmi, és ez tettekben gyakorolt önkritikaként is értelmezhető. - Hódosán Róza! Hogy emlékszel te 1988. március 15-ikére, tehát a tavalyi március 15-ikére? - Elég korán kezdődött! Hajnali 5 órakor csöngettek. Az ajtóban civilruhás rendőrök és egyenruhás rendőrök álltak, ugyanazok tulajdonképpen, akik előző egy héttel ezelőtt házkutatást tartottak nálunk. Előállítási parancsot mutattak Demszky Gábor nevére, majd Demszky Gábort magukkal vitték. Kérdésemre, hogy hova? - nem válaszoltak. Ugyanez történt meg aznap reggel - később megtudtam - más társával: Heller Tamással, Pálinkás Róberttel, Rácz Sándorral, Gadó Györggyel, Solt Ottíliával, Haraszti Miklóssal és Nagy Jenővel is . - Solt Ottília! Te egyike voltak azoknak, akiket ezen a napon őrizetbe vettek. - Igen. És nemcsak én emlékszem, hanem azt hiszem hogy az egész ország. Nemcsak akkor, március 15-ike után csörgött a telefon és jöttek özönével a levelek - hanem most, amikor az új glasztnoszty jegyében meghívnak vidéki városokba és előadásokat tartok a szegénységről, a cigányságról, vagy a Szabad Demokraták Szövetségének a programjáról. Azt hiszem, hogy nem volt alkalom, ahol ne kérdezték volna meg elsőre vagy másodjára, hogy hogy is volt ez a tavalyi március 15-ike? Erre az esetre nagyon jól emlékszik az ország - márcsak azért is, mert aznap este a televízió közölte - és mert másnap az összes lapok megírták. - Gadó György! Téged is őrizetbe vettek ezen a napon! - Való igazi De amikor ezt a többiekkel egyetértésben fölidézem, nem akarok ennek túl nagy hangsúlyt adni. Igaz ugyan, hogy a tényeket érmes leszögeznünk, merthogy Berecz János mint hogyha megfeledkezett volna ezekről. De önmagukban tekintve ezek a tények bármilyen sajnálatosak, mostmár egy év távlatából mégsem nyomnak annyit a latban, hogy indokolnák a független szervezetek, politikai szervezetek bizalmatlanságát, a párt által tervezett megmozdulásban való részvételtől való elzárkózásukat. Más, ettől nyomósabb tényezők indokolják ezt a bizalmatlanságot. Elsősorban az, hogy ugyanazok a személyek, akik tavaly és a korábbi években ezeket a barátságtalan intézkedéseket, a társadalom érzületével ellentétes rendszabályokat meghozták, ma nagyjából hasonló pozícióban, vagy azonos pozíciókban vannak, és mindenkiben megütközést kelt - nemcsak bennünk -, hogy ugyanazok a személyek a reform elszánt apostolaiként szeretnének mutatkozni. Amíg ezeknek a represszív intézkedéseknek a kiagyalói és felelős végrehajtói el nem kerülnek a mai pozíciókból, addig nincs bizalmunk a párt által hirdetett nemes szándékok őszintesége felől. +++
1989. március 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|