|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
Bős-Nagymaros
|
(Lángh Júlia) München, 1989. március 7. (SZER, Magyar híradó) - Haraszti Miklós, a Beszélő szerkesztője - Münchenen átutazóban - stúdiónk vendége. Környezetvédelmi témákban is elkötelezettnek mondható - többek között. írója és aláírója volt a Die Pressében megjelent hírneves hirdetésnek Bős-Nagymaros ügyben. Az aktuális kérdés ma, egy nappal az országgyűlési ülésszak megnyitása előtt: Mi a véleménye Önnek arról, hogy az országgyűlési képviselők egy csoportja azt javasolja, tűzzék ismét napirendre Bős-Nagymaros kérdését? Nem igazán értem. Miért nem inkább a népszavazás elrendelését kérték a képviselők az Országgyűléstől? Különösen most, amikor már több mint 124 ezer aláírás gyűlt össze. Nem vagyok benne biztos, nem lett volna-e célravezetőbb, ha amúgy is azzal érvelnek, hogy új tények jöttek közbe azóta, akkor azon a területen léptek volna talán, ha azon a területen léptek volna föl, ahol valóban új tények jöttek létre. Talán nagyobb sikerre számíthatnák. Nevezetesen, az egyik vaskos tény amire ők is hivatkoznak, hogy népszavazást kér az ország felnőtt lakosságának jóval több, mint a leendő törvény által előírt egy százaléka. Ez a kérés azonban népszavazás kiírására, tehát annak a lehetőségnek a létrejöttére irányul, hogy az ország maga - mégpedig a parlament közbejötte nélkül - maga dönthessen ebben a kérdésben. Nagyobb ereje lett volna talán az országgyűlési vitának, ha erről folyik, erről a lehetőségről: hogyan kapcsolja ki magát az Országgyűlés, és hogyan adja át a döntési jogot magának az országnak. Természetesen a képviselők igen tiszteletreméltó beadványának minden érve helytálló. Valóban romlott az ország gazdasági helyzete, és az összes általuk felhozott indok fennáll - azonban képviselőtársaik hiúságába ütközik, hogy elismerjék hogy akkori álláspontjukat az azóta eltelt idő fejlődése megcáfolta. Ami megcáfolhatatlan, az az, hogy az ország közben azt kérte a képviselői visszahívások által - és főleg a népszavazás követelése által - hogy most már ő maga dönthessen. Talán még nem késő, hogy a beterjesztő képviselő alternatív szavazási témaként a népszavazást is az Országgyűlés elé terjessze. A másik új tény - ami azóta a politika realitást a bős-nagymarosi szavazás körül megváltoztatta: nem is annyira az ökológiai helyzetben beállt rosszabbodás, vagy a magyar gazdasági helyzetben beállt rosszabbodás, hanem az, hogy Szűrös Mátyás, aki annak idején a kommunista képviselőcsoportot instruálta, utasította arra, hogy konkrétan a népszavazás ügyében - ha az felmerül - a kommunista képviselők nemmel szavazzanak - ezt nyilvánosan, írásban, ha jól emlékszem a HVG-ben beismerte, és ezzel megteremtette a politikai alapot ahhoz, hogy az új vitában a képviselők immár politikai instruálás nélkül ebben a kérdésben szavazzanak. Akár Szűrös Mátyás fogja vezetni az Országgyűlés munkáját most már, akár még nem - ez a politikai beismerés alapja lehet annak, hogy az Országgyűlés a népszavazás kérdésében döntsön - akkor is, ha a népszavazási törvény még várat magára. Elvégre az Országgyűlés egyszer élen is járhatna a demokratizálásban, nem kell mindig mögötte kullognia.+++
1989. március 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|