|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Vásárhelyi Miklóssal
|
London, 1989. január 26. (BBC) - Mint híreinkben is hallhatták Budapesten a kormány szóvivője bejelentette, hogy Nagy Imrét és volt vádlott társait hozzátartozóik újra eltemetik egy jelzett sírban, amely határozatot humanitárius alapon hoztak, nem rehabilitálásként. Munkatársunk, Neményi Ninon telefonon hívta fel dr. Vásárhelyi Miklóst, a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik vezetőjét és megkérdezte véleményét az eseményről. - Vásárhelyi Miklós! Milyen jelentőséget tulajdonít a mostani kormánynyilatkozatnak, illetve bejelentésnek? - Ez kétségkívül egy jelentős esemény, bár meg kell mondanom, hogy nem ért bennünket a meglepetés erejével, hiszen tavaly nyártól kezdve felelős állami és pártvezetők, köztük ugye Grósz Károly akkor még miniszterelnöki minőségében Amerikában bejelentette, hogy erre a kegyeleti aktusra sor kerül, és azóta ez több helyen is elhangzott. Tehát ez tulajdonképpen most csak megerősítése, hivatalos megerősítése azoknak a nyilatkozatoknak, amelyeket eddig már ismertünk. Na már most nyilvánvalóan hát, hogy a családok, a bajtársak, a harcostársak számára egy megnyugtató esemény az, hogy több mint 30 év után a Nagy Imre-per áldozatainak a holtestét ugye átadják a családjaiknak és eltemessék őket. Megadják nekik a végtisztességet, hát ami a humánumnak mondjuk egy alapvető követelménye. Ehhez azonban kettőt szeretnék hozzátenni. Először is, hogy azon a bizonyos 301-es a parcellán a mi feltevéseink szerint - sajnos erről még mai napig sincs semmi hivatalos kimutatás, de a mi feltevéseink szerint - több száz embernek a holtteste fekszik. És én elkerülhetetlennek, és feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy ennek az 5 holttestnek a feltárása egy folyamatnak a kezdete legyen. Hát tehát az, aki végül is ellenezze nincsen, mert ugyan az a végtisztesség, ugyan az a kegyelet kijár mindenkinek, akit az 1956 utáni megtorlások során kivégeztek. És ennek nem lett semmiféle technikai és adminisztratív akadálya. A második dolog, amit meg szeretnék jegyezni, hogy rossz szájízzel vettem tudomásul, hogy ezt a bejelentést is felhasználták arra, hogy Nagy Imre személyét gyalázzák és rágalmazzák. Tudniillik meg, hogy úgy tüntessék fel a dolgot bizonyos képes dokumentumok alapján, mintha tulajdonképpen az, hogy a kivégzetteket jeltelen sírba temessék ez a Nagy Imre intézkedése lett volna. Hát joggal vetődik fel a kérdés, hogy hát akkor hogy temették el gödörbe, meszesgödörbe azokat az embereket, akik 1953-54 előtt haltak meg, végeztek ki. A Rajk-pernek az áldozatait, és az összes többi koncepciós pereknek az áldozatait, kommunistákat és nem kommunistákat azok ugyanilyen jeltelen sírban voltak, és jóval azelőtt az állítólagos Nagy Imre-rendelet előtt történt. Tehát ezt én nagyon rosszízű dolognak tartom. Na most mint a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik vezetője a leghatározottabban leszögezhetem, hogy ugyanakkor, amikor ennek a temetésnek a megrendezésében a családokkal együtt aktív részt fogunk venni, és igen is egy nyilvános temetés lesz, mert ez nem egy magánügy, ez a magyar népnek az ügye, ugyanakkor ez nem fogja egyáltalában csökkenteni a mi elszántságunkat és harcunkat, hogy minden egyes bajtársunk, harcostársunk az 1956-os forradalomnak minden áldozata ugyanilyen végtisztességben részesüljön, és ami ezzel legalább egyenértékben fontos, megkapja a neki járó teljes politikai és erkölcsi rehabilitációt. +++
1989. január 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|