|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
Áremelések
|
München, 1989. január 10. (SZER, Világhíradó) - A japán érdeklődés és Grósz kedvcsináló nyilatkozata nem véletlen. Adósságunk fele japán yenben van, és ezért az árfolyamváltozásokból eredő veszteség napi ötmillió dollár, amelynek fele a Nemzeti Bank elnöke szerint is tényleges veszteség, melyet nem kompenzálnak a kedvező kamatfeltételek. Ezért is sűrűsödnek az olyan boldogtalan napok - ahogy Pozsgay államminiszter nevezte az áremelések tegnapi hétfőjét -, amikor látványosan kiderül, hogy a vezetés hibáit a népnek kell megbűnhődnie. Tegnap egy budapesti kommentár már foglalkozott az áremelésekkel, amelyek a kormány ígérete szerint csupán a felét jelentik az ez évre tervezettnek. Kemény István Párizsból most az áremelések és a fizetőképesség összefüggéseit boncolgatja: - El voltam készülve az áremelésekre, de most, hogy kezemben tartom a hétfői lapokat, meg vagyok döbbenve. Talán minden egyes részletet külön-külön ki lehetett volna számítani, de így együtt mégiscsak sok. Hüledezem: azt írja az újság, hogy az egy főre jutó havi többletkiadás 800 forint, és hogy felemelik a nyugdíjakat 300 forinttal és a családi pótlékot is 300-zal. A 300 és a 800 között 500 forint a különbség. Hogy mit jelent ez egy 3400 forintos nyugdíj esetében, vagy mit jelent egy kétgyermekes, egy háromgyermekes családban, nem is tudom elképzelni. Azt mondják, ez azért kell, hogy a költségvetési deficit ne legyen nagyobb 20 milliárd forintnál, mert ha nagyobb lesz, akkor elveszítjük a fizetőképességünket. Most ez a két legnagyobb szentség: a fizetőképesség és a deficit. Nagyobb szentség, mint a pártvezető szerepe, vagy a Varsói Szerződés. Nem mondhatok mást, mint amit a Fordulat és reform szerzői írtak két évvel ezelőtt: ha ilyen nagy az eladósodás, miért nem állították le Nagymarost, miért nem mondták fel tengíz-jamburgi szerződést? Miért kell továbbra is állami támogatásban részesíteni a szovjet exportot? - ami annyit jelent, hogy miközben felemelik a tej árát, mi támogatjuk a Szovjetuniót. Nem mertek hozzányúlni a kohászathoz, a szénbányászathoz és a többi veszteséges nagyvállalathoz sem. Semmiben nem tudtak semmit sem elérni, egyet kivéve: az életszínvonal rontását. Már most világos: ha tovább folyik a pénz elherdálása KGST-vonalon, nagyvállalati vonalon és minden vonalon, akkor - a fizetőképesség szentségének jegyében - nem marad más hátra, csak az, hogy még egy bőrt lenyúzzanak az emberekről. S közben azt ígérik, hogy a fogyasztói árszínvonal az év végéig csak 15 százalékkal emelkedik. Hát, hogy lehet ilyen hülyeséget megígérni, amikor már most így emelték az árakat? Mindenféle más dolgot is ígérnek, de senki sem hisz el ezekből semmit sem. Vagy ha valamit elhisz belőlük, akkor attól is csak rosszat vár. Rá vannak kényszerítve az emberek, hogy minden lehető eszközzel harcoljanak létfenntartásukért. Azt is hozzá kell tenni, hogy a 20 milliárdos deficitet ezen az áron sem tudják tartani, és ha ezen múlik a fizetőképesség, akkor nem lesz fizetőképesség. +++
1989. január 10., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|