 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
 |
Volt politikai foglyok találkozója
|
München, 1989. június 16. (SZER, A mai nap) - Tegnap este a
Jurta Színházban találkozót adtak egymásnak a volt politikai
foglyok. Felolvassuk Nagy András tudósítását:
- Bányai László Ausztráliából, Bocskai József az Egyesült
Államokból, Krassó György Angliából, Kopácsi Sándor Kanadából, mások
Svájcból, Németországból és ki tudja még honnan érkeztek. És persze
még többen jöttek csak innét hazulról: Vácról, Szegedről,
Márianosztráról, a gyűjtőből, a Fő utcából, a Markókból, a 12-15
évből, az életfogytiglaniból, a túlélt siralomházból.
A szabadság gyalogmunkásai, a tűzvonal, a leszakadó falak, a
hulló vakolat, a feltépett utcakövek, pincék, bunkerek, gépfegyverek
és Molotov-koktélok emberei adtak találkozót egymásnak tegnap estére
a Jurta Színházban.
És talán forradalmároknál és szabadságharcosoknál furcsa módon,
egyáltalán éppen őnáluk nem végigmondott beszéd helyett igencsak
sokan elsírták magukat. De hát ezt tette maga a házigazda is, Fónay
Jenő mérnök és író, halálraítélt szabadságharcos, a Politikai
Foglyok Szövetségének elnöke.
Persze hogy sírtak a túlélők, mert hihetetlen is, hogy így
együtt lehetnek, egymáshoz szólhatnak, három évtized nyomasztó
lerakódásai alól ismét felismerni próbálhatják egymást.
Hihetetlen, de úgy néz ki: a vesztesek állnak győzelemre. A
börtönőr, a hóhér, a sztálini szörnyeteg haldoklik, és még élnek,
itt vannak a halálra és lassú pusztulásra ítéltek. Csakhát sokan nem
élnek már közülük.
És az is kiderült azért tegnap este, hogy a volt foglyok és
menekültek tudják és látják: ma még nem a győztes demokrácia és
magával megbékélt nemzet napját éljük. Ez még csak a gyászból
született józanodás, a megegyezésre hajló fegyelmezett értelem
diadalnapja. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|