|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
Éhséglázadás Venezuelában (1.rész)
|
1989 március 8. /MTI-PRESS/
Az embereket legjobban az bőszítette fel, hogy az autóbuszvezetők önkényesen az újságokban meghirdetett összeg háromszorosára emelték fel a viteldíjat. Ráadásul, nem voltak hajlandók felvenni a diákokat, akik a kormány döntése értelmében, féláru jegyet akartak váltani. A nagyarányú áremelések miatt amúgy is feszült helyzetben a feldühödött utasok buszokat borogattak fel, majd a szegénynegyedek haragja az üzlettulajdonosok ellen fordult. Kirabolták az élelmiszerboltokat és gyujtogatni kezdtek, a rendőrség pedig nem volt felkészülve ilyen nagyarányú megmozdulásokra. A mintademokrácia 30 éve (alcím) Hasonló méretű tömegtüntetések ugyanis harminc éve nem voltak a Karib-tenger partján fekvő országban, az utolsó diktátor, Marcos Pérez Jimenez megbuktatása óta. Venezuela a kevés ,,mintademokrácia,, egyike volt a latin-amerikai katonai rezsimek rémuralma idején. Két párt - az egymástól csak árnyalatokban különböző szociáldemokrata AD és a kereszténydemokrata Copei - parlamenti váltógazdálkodása közepette lebegett békésen az olajboom hullámain. Csupán mostanra vált világossá, hogy mennyire megalapozatlanul. A február elején már másodszor beiktatott elnök, a 66 esztendős Carlos Andrés Pérez pedig ennek az aranykornak a legnépszerűbb államfője volt 1974 és 1979 között. Az idők változását mi sem jelzi jobban, mint hogy akkor 15 milliárd dollárt jövedelmezett évente az olajipar, Venezuela máig legfőbb bevételi forrása, ma pedig alig több mint nyolc milliárdot hoz a költségvetés konyhájára. S ennek az összegnek a kétharmadát, több mint öt milliárdot visz el az adósságtörlesztés. (Caracas külföldi tartozásai jelenleg meghaladják a 33 milliárd dollárt.) Egykor külföldi vendégmunkások százezreinek biztosított megélhetést ez az ország, mostanra 25 százalék fölé emelkedett az állástalanok aránya, s a munkaképes lakosság másik negyede alulfoglalkoztatott, éppen csak tengődik valahogy. A tengők-lengők körében pedig terjed a bűnözés, Caracas mára Bogotával vetélkedik a legveszélyesebb világváros nem igazán megtiszelő címéért. Ugyancsak a szomszédos Kolumbiához hasonlóan mind többen a kábítószerüzletből próbálnak megélhetést keresni. A bűnözés eluralkodását Pérez elnök a saját bőrén is érezhette: a választási kampány során az egyik kis faluban elrabolták megánrepülőgépét. (folyt.)
1989. március 8., szerda 11:58
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|