|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Baranyai Tiborral
|
London, 1989. február 17. (BBC, Panoráma) - A január 9-én újjáalakult Magyar Szociáldemokrata Párt tegnap este tartotta első, nyilvános nagygyűlését, ahol ugyan nem a programtervezetet dolgozták ki, de sok kérdésről szó esett, többek között a párt mai feladatairól is. Révész András főtitkár a párt történetéről beszélt, Bácskai Sándor budapesti titkár a budapesti szervezésről szólt, Bruszt László szociológus az új szakszervezetek részéről nyilatkozott, Baranyai Tibor vezetőségi tag pedig a szakszervezetekkel való kapcsolatok kérdését feszegette. Délután felhívtam telefonon Baranyai Tibort és megkértem: foglalja össze a Szociáldemokrata Párt tegnapi nyilvános gyűlésén mondott beszédét. - Tulajdonképpen negatívumokat kifogásoltunk, mégpedig azt, hogy szerintünk nem feladatuk a szakszervezeteknek a termelés irányítása, a normák rendezése vagy munkaversenyek szervezése, de ugyanúgy nem feladata a tagok politikai befolyásolása és irányítása sem. A SZOT szerintünk nem támogathat anyagilag - a tagság hozzájárulása nélkül - egy politikai pártot sem. A SZOT túlságosan nagyra duzzadt apparátusa felesleges. Nincs szükség úgynevezett politikai munkatársakra egy szakszervezetben. A centralizmusnak a sztálinista formáját és gyakorlatát meg kell szüntetni. A SZOT a szakmai szakszervezetek vezető tanácskozó testülete, és egy szűk körű tanácsadó apparátussal kiegészítve nem kell, hogy egy tömegszervezet irányítója legyen egy központ. A SZOT részéről felesleges luxus egy napilap fenntartása is, mert ez évi tízmilliós nagyságrendű deficitet jelent. Egy jól szerkesztett hetilap ugyanúgy megoldhatná a tagság tájékoztatását deficit és persze politikai szerepjátszás nélkül. Az a véleményünk, hogy a saját apparátusból nem küldhet egy politikai párt sem vezetőket a szakszervezetek élére. Az úgynevezett kooptálás rendszerét meg kell szüntetni. A SZOT tanácstagjait, titkárait a szakmák delegálják, és ne fönt döntsék el, hogy kit hívnak be a vezetésbe. Szerintünk vissza kell térni a szakmai szervezetekhez, azok döntsék el, hogy kívánnak-e szövetségeket létrehozni, illetve azokhoz tartozni. Nagyon fontosnak tartjuk a megfelelő kapcsolatrendszer kiépítését az európai szakszervezetekkel és mindkét nemzetközi szövetséggel. Tehát nemcsak azzal, amelynek jelenleg tagja a SZOT, és amelyik az 1948 után bebörtönzött szociáldemokrata szakszervezeti vezetők ügyében sohasem tiltakozott. A dolgozók joga, hogy abban az esetben, ha a szakszervezetre nem érvényes a demokrácia, akkor új szervezetet hozzanak létre. És az új szervezetek majd eldöntik, hogy akarnak-e a SZOT-tal kapcsolatban maradni, vagy teljesen függetlenül kívánnak működni. A már létrejött demokratikus szakszervezeteket mi üdvözöljük. A puszta létük is már lépést jelent a pluralizmus, a szakszervezeti demokrácia felé. Ugyanakkor ismétlem, mi azt akarjuk, hogy a SZOT átalakuljon tanácskozó képviseleti szervvé, és a szakmai központok kapjanak nagyobb hatáskört. Arra sincs szükség, hogy a SZOT megyei és területi szervezeteket tartson fenn. Az egy-két utazó titkárral megoldható. Mi tehát a tömegszervezet típusú szakszervezet helyett valódi szakszervezeteket akarunk, amelyek több bért, magasabb életszínvonalat harcolnak ki a dolgozóknak. Szerintünk a kontra szelekció az egyik legnagyobb betegsége a mi hazai rendszerünknek. Ha lehetséges, úgy minden magyar legyen ezután politikailag megbízható. A tehetséges embereket kell megfelelő helyre tenni. A szakszervezeti vezetők közül azok pedig, akik politikai szerepet kívánnak játszani, jelöltessék magukat a pártok listáján, de a szakszervezet pénzén nem folytathatnak politikai kampányokat. A SZOT nem lehet egy kakukktojás. A SZOT-hoz tartozó dolgozóknak alig 15 százaléka az MSZMP tagja. A 85 százalékos párton kívüli többség pénzét nincs joguk pártcélokra fordítani. Most sorra fog kerülni szakszervezeti küldöttválasztás, úgy a szakmai szövetségek, mint a SZOT kongresszusára. Szerintünk ennek titkos szavazással és több jelölt közül választva kell lefolynia, és mindenki lehessen jelölt, ha legalább 30 fő támogatja jelölését. A pluralizmus nemcsak a többpártrendszert, de az egész magyar nép szabadságát kell, hogy jelentse, így a szakszervezeti dolgozók szabadságát is. Azt kívánjuk, hogy rólunk, nélkülünk többé ne lehessen dönteni. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|