|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
Kéthly hamvai - 1. folyt.
|
Puritán, tiszta egyénisége, keresetlen egyszerűsége, kemény hite politikai ellenfeleiben is tiszteletet ébresztett. Ott állt minden jó ügy mellett. Nem bélyegezte - elítélte a rosszat. A Horthy-rendszer utolsó éveiben fellépett a megalázó, embertelen zsidó-terveik ellen, de 1946-47-ben a németek kitelepítése ellen is. A két háború közt szociális reformokat, földreformot, független magyar külpolitikát sürgetett, ellenezte részvételünket a második világháborúban. De ugyanolyan élesen fellépett a kommunista diktatúra, a rövid életű magyar parlamentáris demokrácia felszámolása ellen, a jogfosztás, a szocializmus nevében elkövetett állami kizsákmányolás ellen, az egyoldalú szovjet elkötelezettség ellen. Kéthly nem alkudott, és szembenézett a következményekkel. Pártját elárulták és kiszolgáltatták a kommunista zsoldban álló párt balszárny tagjai. Kéthlyre ráütötték a "jobboldali" bélyeget, és kizárták a pártból. A kommunisták 1950-ben életfogytiglani börtönre ítélték titkos tárgyaláson. 1954-ben Nagy Imre engedte szabadon. Az ötvenhatos forradalomban államminiszter volt, november elsején Révész Andrással - a párt mostani elnökével, akkori főtitkár-helyettessel - Bécsbe ment, hogy segítséget kérjen a Szocialista Internacionálétól a magyar forradalom számára. Már nem jöhetett vissza. (folyt.)
1989. május 22., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|