Rendszerváltás és az MTI

	Bush és Baker beszédei
München, 1989. március 7. (SZER, Világhíradó) - Amerika elégedett a keleti tábor eddigi változásaival, de jól tudja, hogy még minden megtorpanhat. George Bush elnök washingtoni, és James Baker külügyminiszter bécsi beszédét foglalja össze Kéry Tamás New Yorkból. - Az Egyesült Államok a Kelet és a Nyugat fegyverzetének a mainál jóval alacsonyabb szintre csökkentésére törekszik - ezt azonban nem teheti anélkül, hogy ne folytatná továbbra is saját erőinek a modernizálását. Ebben lehetne összefoglalni annak a beszédnek a lényegét, amelyet George Bush mondott tegnap Washingtonban, az egyik legnagyobb veteránszövetségnek a konferenciáján. Bush messzemenőekként és jelentősekként méltatta a szovjet reformtörekvéseket is, meg Gorbacsov hadsereg- és fegyverzetcsökkentési terveit is. Ugyanakkor azonban sokoldalúan hangsúlyozta: a szovjet változásokra adandó amerikai válaszkészségen felül továbbra is szükség lesz a megfontolt óvatosságra - nemcsak a reform körüli, főleg az annak sikereit illető bizonytalanságok miatt - de azért is, mert a Szovjetunió változatlanul roppant katonai erőt képvisel. A szovjetunióbeli változások egyik legfőbb jellemzője - mondotta Bush, hogy azokat illetően ma még mindig több kérdést, mint választ, feleletet - Kelet nem ad. A változások horderejéhez kétség sem férhet, de nincs bizonyosság arra vonatkozóan, hogy az események milyen irányban haladnak majd a jövőben. Az elnök kifejtette: Amerikának olyan jellegű további változásokra kell törekednie a szovjet-amerikai viszonyban, amelyek stabilabbá, szilárdabbá teszik a kapcsolatokat. Bush azonban ehhez nyomban hozzátette: a jobb viszonyra irányuló készséget össze kell kötni a nemzeti érdekek garantálását biztosító védelemnek a fenntartásával. Míg Bush a fegyverzetcsökkentésre - de egyben a katonai modernizálásra törekvés kettős feladatára összpontosított - addig külügyminisztere, James Baker a bécsi konferencián szintén inkább a nagypolitikai szinten maradt, hiszen a NATO konkrét javaslatait Howe brit külügyminiszter terjesztette elő. Baker az alkalmat azonban felhasználta arra is, hogy külön nyomatékkal beszéljen Kelet-Európáról, illetve a Szovjetunió és Kelet-Európa viszonyáról. Mi több: nevén nevezvén a gyereket közvetlenül a hírhedt Brezsnyev-doktrínát vette célba, méghozzá úgy, hogy éppen az összeurópai fórumon szólította fel Gorbacsovot: a kétely árnyéka, fenntartások nélkül vonja vissza a Csehszlovákia megszállása idején megfogalmazott Brezsnyev-doktrínát, és váltsa azt fel a Gorbacsov által oly gyakran említett és fejtegetett újszerű külpolitikai gondolkodásmóddal. A bakeri követelésnek természetesen nemcsak a tartalma rendkívül jelentős - a közvetlen, vagy közvetett fegyveres beavatkozás jogának a megtagadása a Szovjetunió és a kelet-európai országok viszonyában - de az is, hogy Baker a Brezsnyev-ellenes moszkvai kampányhoz szinte magánfelajánlásként tette meg a saját hozzájárulását. Beszédének egy másik részében a külügyminiszter kifejtette: az új Európának négy, egymástól elválaszthatatlan szabadsági elven kell felépülnie. Először is minden európainak azon a jogán, hogy beleszólási lehetősége és módja legyen az életét érintő döntésekbe. Azután azon a jogon, hogy szabadon adhasson kifejezést politikai véleménykülönbségeinek azzal a logikus következménnyel, hogy a helsinki egyezmény végrehajtását ellenőrzőket saját kormányaik - üldözésük helyett - az őket megillető tiszteletben tartsák. Azután minden európainak joga kell legyen az eszmék, az információk szabad cseréjéhez csakúgy, mint a mozgási- az utazási szabadság érvényesítéséhez. És végül: minden európainak szabadnak kell lennie a katonai támadás fenyegetésétől. A Nyugaton élőknek egy szovjet támadás lehetőségének a félelmétől - a Keleten élőknek pedig a Brezsnyev-doktrínával igazolt szovjet katonai beavatkozásnak a félelmétől. +++ 1989. március 7., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »