|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Új magyar címer
"Egy tudósokból álló bizottság fésülte át a levéltárat
alternatívákat keresve - valamit, ami erőteljesen kihangsúlyozza a
magyar történelmet. Magyarország - ajánlották végülis a szakértők -
egy, a korábbi királyi címeréhez kell, hogy visszatérjen, vagy
pedig a Kossuth-címerhez, amely az 1848-as Ausztria elleni
szabadságharcban született.
Múlt héten a kommunista párt áldását adta mindkét ajánlatra. A
parlament hamarosan napirendjére tűzi az ügyet, és valószínűleg
népszavazás útján döntik majd el. Mindez része a jelen
nosztalgiának, amelyet a magyarok éreznek a 4 évtizedes kommunista
uralom előtti idők iránt. Ez részben magyarázata annak a lázas
izgalomnak is, amely dr. Ottó von Habsburg, az utolsó magyar király
legidősebb fiának budapesti látogatását övezte.
A két javasolt címer majdnem teljesen azonos, azzal a különbséggel,
hogy szent István koronája díszíti a királyi címert, ami a Kossuth-
címerről hiányzik. A különbség tehát a republikánus és a
monarchikus gondolatpárosítás különbsége."
|
|
|
|
|
|
|
Grósz jugoszláviai látogatása
|
London, 1989. február 27. (BBC, Panoráma) - A jugoszláv-magyar határ közelében lévő birtokon négyórás munka jellegűnek minősített megbeszélést folytatott Grósz Károly magyar és Stipe Suvar jugoszláv pártvezető. Mint belgrádi tudósítunk jelenti, a találkozóról nem várható hivatalos közlemény. A megbeszélést egyébként a jugoszláv fél kezdeményezte és mint a Tanjug hírügynökség megjegyzi: az, hogy a látogatásról szóló - meghívást elfogadták azt jelzi, hogy mindkét részről nagy érdeklődés fűződik a véleménycseréhez, illetve a két szomszédos ország tapasztalatainak megvitatásához- Grósz Károly nemrég a többpártrendszer bevezetéséről nyilatkozott, amivel Jugoszláviában is sokan foglalkoznak, mindenekelőtt a legfejlettebb köztársaságban, Szlovéniában. Az ottani kezdeményezéseknek azonban nincs egyöntetű országos visszhangjuk, és a jugoszláv pártvezetőség inkább a szocialista érdekek pluralizmusáról beszél, amelynek véleménye szerint a népfront jellegű tömegszervezet, a szocialista szövetség keretein belül kell kibontakoznia. Mint a belgrádi rádió jelenti: a véleménycserén Stipe Suvar beszélt az ország legsúlyosabb problémáinak egyikéről, a koszovói helyzetről is. Grósz Károly nagyon fontosnak mondta a két szomszédos állam kapcsolatait és leszögezte, hogy Magyarországnak is érdeke az, hogy Jugoszlávia egységes, szilárd, szocialista és el nem kötelezett ország maradjon. Grósz Károly jugoszláviai látogatása kapcsán interjút adott a Tanjug hírügynökségnek. Hogy mit nyilatkozott a magyar pártvezető, azt Bódis Gábor, az újvidéki televízió szerkesztője mondta el telefonon munkatársunknak. - Grósz Károly nagyon figyelemreméltó interjút adott a Tanjugnak. Bódis Gábort, az újvidéki televízió szerkesztőjét kérdezem, melyek a Tanjugnak adott interjú fő pontjai? - Hát talán azt mondanám el először is, hogy igen nagy visszhangra talált ez az interjú itt Jugoszláviában, és mindegyik napilap vagy címoldalon, vagy második, harmadik oldalon, egyes lapok teljes terjedelemben hozzák az interjú szövegét. Érdekes, hogy egyetlen egy lap kivétel, a belgrádi Politika, amely csak arról számol be, hogy ma találkozóra kerül sor a két pártvezető között. Az interjú legfigyelemreméltóbb részei a hatalomátvételre, illetve a hatalom átadására vonatkozik, Nagy Imrére és 1956-ra, a nemzetiségi kérdésre, a kétoldalú kapcsolatokra, a szovjet katonaság magyarországi tartózkodásának időtartamára. - Feltételezem, hogy a hatalom átadására, átvételére, illetve hogy más szóval fogalmazzunk, a többpártrendszerre vonatkozó, kitételek külön figyelmet keltenek Jugoszláviában, ahol sokan kacérkodnak az alternatív csoportok alakításának gondolatával, sőt mi több alakultak is már ilyen csoportok. Mit mondott konkrétan Grósz Károly? - Grósz Károly ezzel kapcsolatban - idéznék két mondatot, azt hiszem ez a leglényegesebb - a következőket mondja: "A világon még sohasem fordult elő, hogy bármelyik párt is lemondott volna vezető szerepéről. Azt, hogy elsőségét meg tudja őrizni, az már más kérdés. Remélem hogy a párttagság és a pártvezetőség úgy ítéli meg, hogy képes megőrizni pozícióját." - természetesen az MSZMP-ről beszél. Másik érdekes téma Nagy Imre és 1956. A többi között Grósz ezt mondta: "30 év után alapvető kötelessége a szocialista rendszernek, hogy a szóban forgó személyek földi maradványait tisztességesen eltemesse. Az új temetés nem jelenti politikai rehabilitációjukat, sőt nem is afelé irányul. Ha új tényeket tárunk fel, amelyek szükségessé tennék a rehabilitálást, akkor ezt meg is tennénk." - mondta Grósz. - A jól ismert álláspontokat ismételte tehát meg a pártvezető. Hogyan nyilatkozott a szovjet hadsereg jelenlétéről és ennek távlatairól? - A következőképpen: "Még hosszú ideig nem mondhatjuk azt, hogy Magyarországon már egyetlen szovjet katona sincs. A részleges kivonás az idén kezdődik meg és jövőre tovább folytatódik." A leglényegesebb mondat a következő szerintem: "Valamennyi katona akkor hagyja el országunkat, ha az amerikai csapatok is kivonulnak Nyugat-Európából." - Vajon a nemzetiségek helyzetére vonatkozó részben kitért-e Grósz Károly a magyarok romániai helyzetére? - Konkrétan nem beszélt a romániai helyzetről, de kitért arra, hogy hogyan képzelik el egyes szocialista országok a nemzetiségi problémát megoldani. Ezzel kapcsolatban kifejtette: "Két alapvető elképzelés létezik. Az egyik az, hogy a szocializmus automatikusan megoldja a nemzetiségi problémát - a magyar tapasztalatok nem ilyenek, és ezért az az álláspont alakult ki, hogy a politikai vezetőségeknek nagy figyelmet kell fordítaniuk az országuk területén élő nemzetiségiekre." - Hogyan fogadják Jugoszláviában mindazt ami Magyarországon történik? Gondolok itt a többpártrendszer bevezetésére elsősorban. - Én azt hiszem, hogy különbséget kell tenni. Országrészenként különbözőek a reagálások. Míg a nyugati országrészekben, elsősorban Horvátországban és főleg Szlovéniában szinte naponta látnak napvilágot kommentárok, amelyek lényege az, hogy a demokratikus kibontakozás egyik járható útja az, ami most Magyarországon történik, míg emitt a keleti országrészekben kevésbé foglalkoznak ezzel a problémával. +++
1989. február 27., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"...annakidején, Budapesten a Független Kisgazdapárt azt az emlékezetes választási győzelmet aratta, ott szorongtam magam is diákfejjel a Kossuth Lajos-utca és a Semmelweiss utca sarkánál, a Kisgazdapárt székháza előtti mintegy 10-20 ezres tömegben "Halljuk Tildyt, halljuk Tildyt" - zúgta hosszú a percekig az ujjongó tömeg, remélve, hogya mindent eldöntő választási eredmény birtokában, Tildy állástfoglal, nyilatkozik és végre előáll energikus tervekkel, igényekkel, ő azonban nem jelent meg, a tömeg hiába követelte. Leírhatatlan volt a csalódás a tömegben, ugy széledtek el, mint egy nyáj, mely nem találja pásztorát. S most, mi történik Budapesten? - kommunista zabla-próba. Az MSZMP konzultálta az alternativ mozgalmak vezetőit, hogy megtudja, kivel, milyen módon tud majd együttműködni, avagy nem kivan majd együttműködni és igy ő maradhat továbbra is az, aki mindegyik újonnan alakult szervezet szájába irányitó zablát kivan helyezni, melyet a közvetlen pártgyeplő irányit és ha kell, fékez majd."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|