Rendszerváltás és az MTI

	Magyarországi fejlemények
(Csernus Ákos) Washington, 1989. február 23. (Amerikai Hangja, Esti panoráma) - A kommunista kormányzatú országok között Magyarország az első, ahol érdemleges viták folynak a többpártrendszer visszaállításáról. A magyar kommunista vezetők azonban az ellenzékkel folytatott tárgyalásaik eredményeképpen olyan garanciákat akarnak kieszközölni, amelyek lehetővé tennék a számukra egészen a kilencvenes évek közepéig a kormány feletti ellenőrzésük fenntartását - írta Jackson Diehl kelet-európai tudósító a Washington Postban, majd így folytatta: - A pártvezetők azt hangsúlyozták, hogy a 41 évvel ezelőtt bevezetett egypártrendszer nem számolható fel egyik pillanatról a másikra. A pártvezetők szerint mielőtt jövőre több párt részvételével első ízben megrendezik a parlamenti választásokat, biztosítani kell a párt vezető szerepét a kormányban, emellett lehetővé kell tenni a párt kizárólagos ellenőrzését a belügy, a honvédelem és a külpolitika terén. Gyakorlatban ez azt jelentené, hogy egy pártnak - amely több, mint négy évtizede illegálisan van hatalmon, hiszen az ország 10 százaléka sem a tagja, és még tagságának nagy része is ellene szavazna, ha alternatív pártokat támogathatna - továbbra is döntő szava kell hogy legyen a döntéshozatalban. Méghozzá egy olyan pártról van szó, amely következetesen bizonyította, hogy hatalmát nem tarthatja fenn közmegegyezéses alapon, csak elnyomással, és amely képtelen megbirkózni a modern nemzetgazdaság feladataival, és amely az országot rendkívül súlyos válságba sodorta. És ez a párt ahelyett, hogy kapna az első alkalmon, hogy minél előbb legalizáltathassa magát - még ha előreláthatólag gyenge eredmény felmutatásával is -, szemmel láthatólag továbbra is húzni akarja az időt, mint ahogy ezt Berecz Jánosnak az amerikai lap tudósítójának adott interjúja bizonyította. - Kompromisszumra kell jutnunk - mondott a Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a párt főideológusa, hozzáfűzve, hogy a párt nyíltan és világosan kifejezésre juttatta, nem akar anarchiát, és időt vesz igénybe az új jogi intézmények megteremtése. Az újságíró így folytatta: - Magyarország Lengyelországgal együtt szemmel láthatólag újfajta kommunista kormányformát akar kialakítani, amelyben a kommunista párt dominál, de egy ellenzékkel megerősített parlamentben. Mindennél nyilvánvalóbb: a lengyel és a magyar párt az országában előállott gazdasági és társadalmi válságra, az eladósodásra való tekintettel ha nem is a döntésben, de most már legalább a felelősségben osztozkodni hajlandó az ellenzékkel, hogy a lámpavas kilátásaival kapcsolatos rémálmain enyhítsen, mint ahogy ezt egy mostani lap vezércikkírója állította. A magyar és a lengyel tervek egyaránt azt feltételezik, hogy az ellenzéki erők hajlandóak lesznek beérni a kisebbség szerepével, cserébe a politikai és a társadalmi élet mélyreható liberalizálásáért. Ezek a tervek egyben számítanak a konzervatív vezetők béketűrésére a Szovjetunióban éppúgy, mint Csehszlovákiában és Kelet-Németországban, akik erőteljesen ellenzik a politikai monopólium hagyományos, lenini rezsimének feladását. Berecz elmondotta, amikor Alekszander Jakovlev, a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára múlt év végén magyarországi látogatása alatt értesült a többpártrendszer bevezetésével kapcsolatos, és akkor még kezdeti stádiumban lévő tervekről, egyetlen reakciója csak az volt, hogy ezek koncepciójukban nem. illenek össze a kommunista hatalommal. Jakovlev el sem tudta képzelni, hogy mindezt hogyan lehetne megvalósítani Magyarországon. Berecz állításában az a legmeglepőbb, hogy a magyar tervek nem hogy távol állnak, de úgyszólván azonosak a Jakovlev által elgondolt demokratikusabb kommunista rendszerrel. Jakovlev a New York Timesben pár nappal ezelőtt megjelent interjújában azt hangoztatta: a szovjet rendszeren belüli demokrácia azt jelenti, hogy az embereknek joguk van a vitára, de nem szükségszerűen arra, hogy döntéseket hozzanak. Magyarán, az emberek kinyithatják a szájukat, mint ahogy erre jelenleg egy Szaharovnak vagy egy Borisz Jelcinnek, vagy egy Jevtusenkonak, egy Korodicsnak lehetősége is van, a döntéshozatal azonban a párt kezében marad. Berecz János a Washington Postnak adott interjúja elején ugyanezt hangsúlyozta. Berecz szükségesnek látta megjegyezni azt is, hogy a szovjet vezetők nem próbálták akadályozni, hogy a magyarok tervet dolgozzanak ki a többpártrendszer bevezetésére. A Washington Post tudósítója, Jackson Diehl így folytatta: - Magyarország független ellenzéki aktivistái, akik mintegy 15 csoportba tömörültek, ha ímmel-ámmal is, de érdeklődést tanúsítanak a többpártrendszerrel kapcsolatos tervek iránt. Ha panaszkodnak is, hogy túl sok az új pártokra előzetesen kivetett megkötöttség, a befolyásosabb csoportok nagy része egyetért azzal, hogy az új rendszert lépcsőzetesen, és a kommunista párt számára garanciákkal kell bevezetni. Az újságíró azt írja: - a Központi Bizottság stratégái egy különbizottság létrehozását tervezik. Az új pártok már az év vége felé megkezdhetik szervezkedésüket, és a választások után a kommunistákkal koalícióra léphetnek. Az új alkotmány már tartalmazni fogja ennek az úgynevezett demokratikus szocializmusnak a jellegzetességeit, amelyeket minden új pártnak tiszteletben kell tartania, beleértve azt, hogy az állami tulajdon túlsúlyban marad a gazdaságban, és hogy Magyarországnak a Szovjetunióval és a varsói egyezmény országaival kötött szerződését is tiszteletben kell tartania. Ezzel kapcsolatban a budapesti hivatalos körök interjújukban nem nyilatkoznak az újságírónak: mi a véleményük arról, hogy Moszkva - mint tudatta - nem bánná, ha a magyarok az osztrákok, vagy a svédek útjára lépnének, és arról sem, hogy Magyarország sztálinista vezetőinek, akiknek belpolitikai gyakorlatát régen elutasították és beszüntették, miért kell külpolitikai hagyatékát továbbra is tiszteletben tartani. Jackson Diehl ír arról, hogy egy alkkotmányozó bíróságot ruházzanak fel azzal a hatalommal, hogy megadja-e, vagy hogy elutasítsa-e az egyes politikai pártok működési engedélyét, miután megvizsgálja programjaikat, és azt, hogy azok megfelelnek-e a szocializmus követelményeinek. Itt persze az a kérdés is felmerül, ki vizsgálja felül a kommunista párt programját, és azt, hogy a kommunista pártnak egyáltalán köze van^e a szocializmushoz. Soha nem volt ugyanis olyan párt, amelyik többet tett volna a szocializmus lejáratására, mint a kommunista párt. Az ellenzék bármikor és joggal ezt a kérdést is felvetheti. A kommunisták sokkal több kommunistát öltek meg, mint a horthysták például, és ezt sem szabad figyelmen kiyül hagyni. Jackson Diehl így folytatta: - A pártstratégák arra számítanak, a javasolt és 1995-ig terjedő átmeneti időszakban az ellenzéki pártok előzetesen hozzájárulnak ahhoz, hogy egy kommunista elnök léphessen hivatalba, és hogy a kommunisták egy bizonyos számú mandátumhoz juthassanak a parlamentben. A kommunistákat emellett arról is biztosítanák előre, hogy az övéké legyen a külügyminiszteri, a belügyminiszteri és a hadügyminiszteri tárca, függetlenül attól, hogy a választásoknak mi lesz az eredménye. Ebben az esetben miért van szükség egyáltalán a választásokra, ha egyszer minden előre megrendezett? Az egész választási folyamat üresjárat, ha mindenki előre elfogadja a szereposztást - gondolja elkerülhetetlenül az amerikai újságolvasó. Jackson Diehl azonban azt írja, hogy miközben az ellenzéki pártok lassan erőre kapnak és hozzászoknak a parlamenti tevékenységhez, a kommunisták arra használják majd fel a következő hat évet, hogy saját pártjuk irányvonalát gyökeresen megváltoztassák. Itt megint csak az az ember benyomása, nem az ellenzéknek, hanem éppen a kommunistáknak kell majd hozzászokniuk a parlamenti gyakorlathoz. Kétséges, hogy ehhez hat év elegendő lesz a számukra. A biztonsági és gazdasági szervekre alapozott kommunista pártot átalakítják egy néphez közelálló, belső demokráciával rendelkező, a nép kegyeit kereső tömegszervezetté. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berend T. Iván azt jósolta: a jelenleg 800 ezer párttaggal rendelkező MSZMP elvesztheti tagságának felét. Berend és a párt több vezetője azt mondta, egyelőre még nem világos, hogy a többpártrendszer hogyan fog kialakulni végső formájában, és hogy a pártnak mi lesz a szerepe. Berecz azonban a jövőbeli magyar parlamenti rendszert az olaszországiéhoz hasonlította, ahol számos párt vesz részt a kompetícióban. Berecz megjegyezte: Olaszországban a gyakori kormányválság és koalíciós partnercsere ellenére a kereszténydemokraták kieszközölték, hogy évtizedeken keresztül az olasz kormányban majdnem mindig uralkodó szerepet játszanak. Berecz szerint a jövőben a magyar kommunisták arra törekszenek, hogy az olasz kereszténydemokraták szerepét játsszák. Azt sem lehet azonban semmiképpen figyelmen kívül hagyni, hogy az olasz kereszténydemokraták nem egy hatéves kímélő kúrának és nem egy előregyártott parlamenti koreográfiának köszönhetik vezető szerepüket. +++ 1989. február 23., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »