Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Mécs Imrével és Krassó Györggyel
München, 1989. február 12. (SZER, Világhíradó) - Mécs Imrével, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjével készítettünk telefoninterjút. Kérdésünk az volt: hogyan értékeli az MSZMP Központi Bizottságának ülését, Grósz Károly kora délutáni - ismert - bejelentései alapján. - A Központi Bizottság üléséről Grósz Károly néhány mondatát ismerjük - ezért pontosan még nem tudunk nyilatkozni. Annyit azonban, mint politikus bíztatónak tartok, hogy a többpártrendszert nemcsak hogy eltűri az MSZMP, hanem bizonyos fokig kezdeményezi is. Bár ezzel kapcsolatban óvatosnak kell lennünk, mert hiszen: timeo Danaos et dona ferentes. Azonkívül pozitív, hogy üdvözli az Új Márciusi Front javaslatát, amely lényegében azt jelenti, hogy az MSZMP és az alternatív erők együtt leülnek egy kerekasztalhoz, hogy a többpártrendszerbe való átmenetnek a kérdéseit megvitassák, és erre módozatokat találjanak. Ugyanakkor - mint 1956-os, és a magyar nemzet tagja - szomorúan és rezignáltán vettem tudomásul, hogy az MSZMP nem tudott ebben a kérdésben döntő áttörést produkálni - azt, amit a magyar nemzet 32 éve tud, azt még most sem hajlandó kinyilvánítani. Ugyanis azt vettük ki Grósz Károly szavaiból, hogy végső sorban ellenforradalomnak minősíti a forradalom végét. Márpedig hogyha ez ellenforradalom, akkor ami utána következett az a forradalmi, az a forradalom - ami teljes csődhöz vezetett, és amely csődnek a felszámolása a magyar nemzetnek és a magyar népnek igen sokba kerül. Addig - úgy vélem - nem lehet igazi tartós párbeszéd, amíg az ilyen alapvető tényeket el nem ismeri a másik tárgyaló fél. - Köszönöm Mécs Imre a telefoninterjút. A Londonban élő Krassó György is éveket töltött börtönben a forradalomban való részvétele miatt. Őt is elsősorban az aggasztja, hogy az MSZMP nem tud elszakadni 1956 régi értékelésétől. - Szent a béke: minden marad a régiben - erre a sovány eredményre jutott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, miután Kimmel Emil szóvivő nyilatkozata szerint történelmi felelőssége teljes tudatában tanácskozott két napon keresztül. Pozsgay-ügy nincsen - mondotta tegnap este Grósz Károly a magyar rádióban - és miért is lenne? Hiszen mindkét fél óvatosan visszalépegetett kezdeti harcias nyilatkozatai után, és a párt sztálinistái és neosztálinistái is elismerik már, hogy - mint Grósz Károly tegnap kifejtette - többet kell a jövőben foglalkozni azok szerepével, akik jószándékúan csatlakoztak a később - úgymond - ellenforradalmivá fajult felkeléshez. Úgy tűnik, hogy nem hullottak fejek a földre, és nem szakadt a párt sem ketté, sem háromfelé - amint azt egyes naiv, nyugati sajtótudósítók tudni vélték. Akármilyen széthúzás legyen is a pártvezetésben, a hatalom megtartása érdekében követendő taktikát- illetően megint erősebbnek bizonyult az összetartó erő: a szabadságtól és a nép valódi mozgalmaitól való félelem. A kéthetes pártválság mégis hozott valami újat. Szétfoszlatott néhány illúziót. Ha Pozsgay nincs is, 1956 ügye továbbra sem kerül le a napirendről, és aki nem tudta volna, most láthatja: nem a párttól kell várni a forradalom elismerését. Már maga az a tény, hogy egy 1956-tal kapcsolatos, óvatoskodó kijelentés távoli földrészekig elhallatszó zajt okozhatott, és hogy a népfelkelés kifejezéssel élő nyilatkozó olyan népszerűségre tett szert, hogy az utcán gyűjtöttek aláírásokat támogatására, megint megmutatta, hogy ma is a több mint három évtizeddel ezelőtti követelések a legidőszerűbbbek: a szabadság és a függetlenség követelése. Megmutatta az elmúlt néhány nap azt is, hogy nincs a magyar társadalomnak egyetlen olyan osztálya vagy rétege, egyetlen olyan szervezete vagy mozgalma sem, amely bízna abban a pártban, amely ma is monopolista hatalmat gyakorol - de maga a párt sem bízik saját magában. Pozsgay Imre teljes egészében úttévesztésnek minősítette az elmúlt 40 évet; Berecz szerint a párt nem egészen alkalmas a folyamtok irányítására; Grósz Károly pedig elmondotta, hogy a pártnak nincsen programja, és a közeljövőben nem is lesz. Fényt vetettek ezek a napok az egyes pártvezetők egyéniségére és következetességére is. Grósz Károly a Központi Bizottság álláspontját képviselve - hirtelen fordulattal - tegnap a többpártrendszer bevezetése mellett tört lándzsát, a párt ideológiai titkára, Berecz János pedig - miután kecses sasszélépéssel átpenderült Pozsgay oldalára - mélységesen hallgatott 1956-nak a pártvita tárgyává előlépett értékeléséről. Újabb oldaláról mutatkozott be a magyar glasznoszty is. Az ország jövőjét illető legfontosabb döntéseket változatlanul hírzárlat mellett, titokban hozták meg, a Központi Bizottság kétnapos tanácskozásán a felszólalásra jelentkezettek túlnyomó többsége nem kapott szót, és a tényleges határozatok egyezkedésekkel, kompromisszumokkal már két nappal korábban, zárt, párnázott ajtók mögött születtek meg a Politikai Bizottságban. Világosabbakká váltak Moszkva eddigi hallgatásának okai is. Úgy tűnik, hogy a szovjet pártvezetés is távol áll attól, hogy egységes legyen. A Magyarországra küldött Bogolomov akadémikus elképzelhetőnek minősítette, hogy Magyarország osztrák, vagy svéd mintájú demokráciává váljék, ugyanakkor viszont közvetlenül a Központi Bizottság ülése előtt a Kreml váratlan támogatást nyújtott Grósznak. Közélményt adott ki a TASSZ arról - rendkívüli sürgős jelzéssel - hogy Gorbacsovval való találkozásra hívják meg őt. Nem változott tehát semmi - és ez azt jelenti, hogy minden változik tovább. A hatalomban tovább folytatódik a torzsalkodás és egyre hangosabbak lesznek a nép követelései. A pártállam érzi a veszélyt. Ezért rendezte meg a hivatalos szakszervezet nagy hirtelenséggel a MÁV Északi Járműjavító üzemében a többezer fős munkásgyűlést, és ezért kaptak vissza a dolgozók néhány morzsát közvetlenül a KB ülését megelőzően. +++ 1989. február 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »