![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
Amerika Hangja, Esti híradó:
Új magyar címer
"Egy tudósokból álló bizottság fésülte át a levéltárat
alternatívákat keresve - valamit, ami erőteljesen kihangsúlyozza a
magyar történelmet. Magyarország - ajánlották végülis a szakértők -
egy, a korábbi királyi címeréhez kell, hogy visszatérjen, vagy
pedig a Kossuth-címerhez, amely az 1848-as Ausztria elleni
szabadságharcban született.
Múlt héten a kommunista párt áldását adta mindkét ajánlatra. A
parlament hamarosan napirendjére tűzi az ügyet, és valószínűleg
népszavazás útján döntik majd el. Mindez része a jelen
nosztalgiának, amelyet a magyarok éreznek a 4 évtizedes kommunista
uralom előtti idők iránt. Ez részben magyarázata annak a lázas
izgalomnak is, amely dr. Ottó von Habsburg, az utolsó magyar király
legidősebb fiának budapesti látogatását övezte.
A két javasolt címer majdnem teljesen azonos, azzal a különbséggel,
hogy szent István koronája díszíti a királyi címert, ami a Kossuth-
címerről hiányzik. A különbség tehát a republikánus és a
monarchikus gondolatpárosítás különbsége."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Mindszenty pere és - nyilatkozata
|
![](../img/spacer.gif)
London, 1989. február 8. (BBC, Panoráma) - Orwell gondolata volt az, hogy aki a múltat ellenőrzi, az a jövőt is a kezében tartja. Most a múltról lesz szó. A magyar történelem fehér foltjairól egyre több szó esik a magyar közéletben, sajtóban. 1956 vetődött fel nemrég egész magas szinten, és 56 után értelemszerűen vetődnek fel a korábbi történelmi fordulópontok. 1948-ban a pócspetri incidenssel kezdődött a katolikus egyház elleni hajsza, amely a Mindszenty-perben érte el tetőpontját. A pócspetri ügyről készített dokumentumfilmet Ember Judit. A film évekig dobozban porosodott, most engedélyezték bemutatását, és szombaton a Magyar Nemzet A történelem fehér foltjai sorozatában foglalkozott az üggyel. Mindszenty Józsefet 40 évvel ezelőtt ítélték el. 1956-ban kiszabadult, de a szovjet csapatok bevonulása után az amerikai nagykövetségre menekült. Erről a kényszerű tartózkodási helyéről csak 15 évvel később tudott távozni, a Vatikán és a magyar kormány megállapodásának eredményeképpen. Rövid ideig Rómában élt ezután, majd Bécsben telepedett le, ahol 1975-ben, 83 éves korában elhunyt. Az Új Ember című magyarországi katolikus hetilap legutóbbi száma arról írt, hogy a Mindszenty-per hátterének feltárása segítené az országos konszenzust. A lap cikke szerint Mindszenty bíboros pere és az ítélet koncepciós jellegű volt. A cikkel kapcsolatban munkatársunk, Pallai Péter felhívta az Új Ember főszerkesztőjét, Magyar Ferencet: - Magyar úr! A Mindszenty-perben hozott ítélethirdetés 40. évfordulója alkalmából cikk jelent meg az Új Emberben, ami felveti, hogy valójában újra kellene vizsgálni a Mindszenty-ügy teljes hátterét. Nehezedett az Új Emberre bármilyen hivatalos vagy nem hivatalos szerv részéről nyomás, hogy ezt a kérdést újra felvessék? - Most nem. A megelőző időkben igen. Azt meg kell mondanom, azelőtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy mi - mondjuk - megemlékezzünk ennek az eseménynek a 10, 20, 30 éves évfordulójáról. Amit mi felvetettünk, azt hiszem, teljesen jogos. Egy marxista történész állapítja meg - ezt is megjegyeztük megemlékezésünkben -, hogy ez bizony koncepciós per volt. Nemcsak az, hogy az egész ügyet újra meg kell vizsgálni, hanem magának Mindszentynek az egész papi, közéleti portréját, egész életútját. Mert itt egyoldalúságok vannak, még saját emlékező életiratában is, hiszen az ember mindig ahogy saját magát látja, az is lehet egyoldalú. Én ezt annál is inkább merem mondani, mert ismerem az ő életéről eddig megjelent írásokat, de személyesen ismertem őt magát is, és nagyon sok hiányosságot találok. Tehát nem komplett, nem teljes a kép, amit eddig rajzoltunk róla. Vagy azt is mondhatnám, hogy néha egy-egy irányba elrajzolódott ez a kép. - Mindszenty közéleti szerepéhez természetesen hozzátartozott az is, hogy a koalíciós korszakban, tehát 1945 és 1948 között ő nem volt hajlandó a nevét kölcsönözni egyetlen polgári, sőt keresztény pártnak sem, és még a támogatását sem volt hajlandó adni. Most a megújuló politikai pártok és az alternatív mozgalmak hogyan látják Mindszenty szerepét? Mert tudjuk, hogy a hivatalos történetírás eddig hogy látta. - Nyilvánvaló, hogy ez is más megvilágításba kerül ma. Éppen most jelent meg nálunk a Reformban egy interjú a szeged-csanádi megyéspüspökkel, Gyulai Endrével. Ő is azt nyilatkozza, hogy az egyház hivatalosan nem vesz részt a közéletben. Tehát zsinati álláspontra helyezkedve tulajdonképpen Mindszenty álláspontja - amikor ő pártokhoz nem csatlakozott - utólag és a jelenben is igazolódott, mert a mai egyházvezetésnek is ugyanaz az álláspontja, hogy külön kifejezetten egyetlen politikai pártot sem támogat. Fiatalabb hallgatóink kedvéért most egy korábbi interjút forgatunk le, amelyet 1971-ben osztályunk akkori vezetője, Rentoul Ferenc készített Mindszenty bíborossal fogságairól, elsősorban a köztudatban kevéssé ismert fogságairól: - A BBC hallgatósága tudja, hogy négy fogságban voltam életem folyamán. Károlyi Mihálynak voltam foglya, mint zalaegerszegi állami gimnáziumi tanár. Károlyi Míhálytól leltári tárgyként átvett az 1919. március 21-én létesült első bolsevizmus, a harmadik fogságom 1944 novemberétől 1945. április 23-ig terjedt a kőhidai fegyházban és a soproni fogságban. A negyedik 1948. december 26- ától terjedt a szabadságharcig, és azután az amerikai nagykövetségen töltött félrabság, közel 15 esztendeig. - Ha itt szabad valamit kérdeznem eminenciádtól: a nyilas rezsim alatt való letartóztatás, amelyről éppen az előbb szólt eminenciád, ennek mik voltak az előzményei, és milyen vád alapján vagy milyen meggondolás alapján tartóztatták le eminenciádat? - Megtiltottam - mint veszprémi püspök - Veszprémben a zsidók kiszállítása miatt a nyilasok által megrendelt hálaadó istentiszteletet. Megtiltottam! - És ezért akarták eminenciádat letartóztatni? - Volt egy másik ok is ezzel kapcsolatban. A Dunántúlon két idegen nagyhatalom állt megütközés előtt. A Dunántúlnak nagyon megduzzadt a lakossága, élelmiszerekben voltak nehézségek, nem voltak orvosok a harctér miatt, és félő volt, hogy ez az utolsó része az országnak, és áldozata lesz a harcnak. Ezért a dunántúli püspökök nevében, azoknak az aláírásával követeltem Szőllősi miniszterelnöknél (sic!) Budán, hogy rakassa le a fegyvert, és álljon ki a háborús mérkőzésből a rendszer. Ez volt az én letartóztatásom oka. +++
1989. február 8., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER-hallgató telefonja:
"...annakidején, Budapesten a Független Kisgazdapárt azt az emlékezetes választási győzelmet aratta, ott szorongtam magam is diákfejjel a Kossuth Lajos-utca és a Semmelweiss utca sarkánál, a Kisgazdapárt székháza előtti mintegy 10-20 ezres tömegben "Halljuk Tildyt, halljuk Tildyt" - zúgta hosszú a percekig az ujjongó tömeg, remélve, hogya mindent eldöntő választási eredmény birtokában, Tildy állástfoglal, nyilatkozik és végre előáll energikus tervekkel, igényekkel, ő azonban nem jelent meg, a tömeg hiába követelte. Leírhatatlan volt a csalódás a tömegben, ugy széledtek el, mint egy nyáj, mely nem találja pásztorát. S most, mi történik Budapesten? - kommunista zabla-próba. Az MSZMP konzultálta az alternativ mozgalmak vezetőit, hogy megtudja, kivel, milyen módon tud majd együttműködni, avagy nem kivan majd együttműködni és igy ő maradhat továbbra is az, aki mindegyik újonnan alakult szervezet szájába irányitó zablát kivan helyezni, melyet a közvetlen pártgyeplő irányit és ha kell, fékez majd."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|