|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Új magyar címer
"Egy tudósokból álló bizottság fésülte át a levéltárat
alternatívákat keresve - valamit, ami erőteljesen kihangsúlyozza a
magyar történelmet. Magyarország - ajánlották végülis a szakértők -
egy, a korábbi királyi címeréhez kell, hogy visszatérjen, vagy
pedig a Kossuth-címerhez, amely az 1848-as Ausztria elleni
szabadságharcban született.
Múlt héten a kommunista párt áldását adta mindkét ajánlatra. A
parlament hamarosan napirendjére tűzi az ügyet, és valószínűleg
népszavazás útján döntik majd el. Mindez része a jelen
nosztalgiának, amelyet a magyarok éreznek a 4 évtizedes kommunista
uralom előtti idők iránt. Ez részben magyarázata annak a lázas
izgalomnak is, amely dr. Ottó von Habsburg, az utolsó magyar király
legidősebb fiának budapesti látogatását övezte.
A két javasolt címer majdnem teljesen azonos, azzal a különbséggel,
hogy szent István koronája díszíti a királyi címert, ami a Kossuth-
címerről hiányzik. A különbség tehát a republikánus és a
monarchikus gondolatpárosítás különbsége."
|
|
|
|
|
|
|
Thatcher tudja, hogyan kell (állam)háztartást vezetni
|
-----------------------------------------------------
München, 1990. szeptember 18. (SZER, Magyar híradó, Rentoul Ferenc) - A brit miniszterelnök magyarországi látogatásának jelentőségét ma még korai lenne értékelni, de arról már beszélhetünk, hogyan is látják abban a szigetországban a kis Magyarországot, az ott végbemenő változásokat, amelyeket Margaret Thatcher képvisel.
Angliában minden felvilágosodottabb újságolvasó tudja, hogy Magyarország az az ország, mely zömében a művészetekben, a sportban, sőt a politikai fejlődésben is kis lakosságát messze meghaladó arányban ért el egészen kimagasló eredményeket.
Hogy Magyarország a második világháborúban a hitleri Németország mellé kényszerült, azt tudják az emberek, de Magyarországot, mint hadviselő felet nemcsak, hogy nem gyűlölték, de nem is igen vették komolyan.
Nagyon is komolyan vették azonban, hogy a magyar nép volt az első, mely 1956-ban fegyveres kiállással és óriási véráldozattal nemcsak megpróbálta megdönteni a kommunizmust, hanem meg is döntötte úgy, hogy a párt romokban hevert, míg csak a szovjet szuronyok és tankok nem állították vissza az elvtársak mondvacsinált szocializmusát. Ezért fogadta be Anglia akkor korlátlanul a magyar menekülteket.
Mindez még jóval azelőtt történt, hogy Margaret Thatcher kilépett volna az angol politika színpadára. Az angol miniszterelnök már korábbi magyarországi látogatása alkalmával is megmutatta, hogy még egy akkori parancsuralmi ország fővárosában sem rejti véka alá a rendszerről alkotott véleményét, azóta pedig sok minden történt, úgyhogy Margaret Thatchernek igazán minden oka megvolt nagy helyesléssel fogadni a magyarországi fejleményeket. (folyt.)
1990. szeptember 18., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Thatcher Budapesten - 1. folyt.
|
És hogy alakul a helyzet az ellenkező irányból? Mint a Times mai számában oly helyesen megállapítja, az alatt a tizenegy év alatt, melyet Thatcher az angol kormány élén töltött, itt Angliában nagyjából megvalósította azt, amiért a magyarok évek óta küzdöttek, és ami után áhítoztak: felgöngyölte és felszámolta nemcsak a szocializmus hamis tanait, hanem mindazt, ami ezekből következett - az elburjánzott bürokráciát, a Csáki szalmája elvének alapján egyre nagyobb veszteséggel dolgozó állami vállalatokat. És általában azt hirdette, hogy mindenki igyekezzék megállni a maga lábán, s ne várja, hogy majd az állam gondoskodik róla, és így a szájába repül a sült galamb.
Ezért nem is próbált megalkudni olyan felemás "üssük agyon, de ne nagyon " jellegű újabb vágású kommunistákkal, mint például Lengyelországban Rakowski, Kelet-Németországban Krenz vagy Magyarországon Pozsgay. Ez a magyarázata az angol miniszterelnök népszerűségének Kelet-Európában.
A Nagycsarnokban tett egykori látogatása lényegében jelképes volt. Margaret Thatcher, mint jó háziasszony tudja, hogyan kell háztartást vezetni, és az államháztartás alapja sem lehet más, mint az egyre terjedő magánszektorban kiépítendő piacgazdálkodás. +++
1990. szeptember 18., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"...annakidején, Budapesten a Független Kisgazdapárt azt az emlékezetes választási győzelmet aratta, ott szorongtam magam is diákfejjel a Kossuth Lajos-utca és a Semmelweiss utca sarkánál, a Kisgazdapárt székháza előtti mintegy 10-20 ezres tömegben "Halljuk Tildyt, halljuk Tildyt" - zúgta hosszú a percekig az ujjongó tömeg, remélve, hogya mindent eldöntő választási eredmény birtokában, Tildy állástfoglal, nyilatkozik és végre előáll energikus tervekkel, igényekkel, ő azonban nem jelent meg, a tömeg hiába követelte. Leírhatatlan volt a csalódás a tömegben, ugy széledtek el, mint egy nyáj, mely nem találja pásztorát. S most, mi történik Budapesten? - kommunista zabla-próba. Az MSZMP konzultálta az alternativ mozgalmak vezetőit, hogy megtudja, kivel, milyen módon tud majd együttműködni, avagy nem kivan majd együttműködni és igy ő maradhat továbbra is az, aki mindegyik újonnan alakult szervezet szájába irányitó zablát kivan helyezni, melyet a közvetlen pártgyeplő irányit és ha kell, fékez majd."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|