|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Új magyar címer
"Egy tudósokból álló bizottság fésülte át a levéltárat
alternatívákat keresve - valamit, ami erőteljesen kihangsúlyozza a
magyar történelmet. Magyarország - ajánlották végülis a szakértők -
egy, a korábbi királyi címeréhez kell, hogy visszatérjen, vagy
pedig a Kossuth-címerhez, amely az 1848-as Ausztria elleni
szabadságharcban született.
Múlt héten a kommunista párt áldását adta mindkét ajánlatra. A
parlament hamarosan napirendjére tűzi az ügyet, és valószínűleg
népszavazás útján döntik majd el. Mindez része a jelen
nosztalgiának, amelyet a magyarok éreznek a 4 évtizedes kommunista
uralom előtti idők iránt. Ez részben magyarázata annak a lázas
izgalomnak is, amely dr. Ottó von Habsburg, az utolsó magyar király
legidősebb fiának budapesti látogatását övezte.
A két javasolt címer majdnem teljesen azonos, azzal a különbséggel,
hogy szent István koronája díszíti a királyi címert, ami a Kossuth-
címerről hiányzik. A különbség tehát a republikánus és a
monarchikus gondolatpárosítás különbsége."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Kiss Gy. Csabával, a népszavazásról - 4. folyt.
|
- Részben igen, részben nem. Én ismerem ezt a cikket, egy kitűnő újságíró írta. Figyelemmel kísérem hosszabb ideje a cikkeit. Azért itt hozzá kell tenni, hogy inkább a Fórum támogatta Pozsgay Imrét. Pozsgay Imre tulajdonképpen a Fórumot nem támogatta, és mindig megvolt azért egy alapvető különbség. Mi benne a reformpolitikust láttuk, a reformkommunistát, aki jót akart az országnak, de egy kommunista politikus volt. A Fórum identitásában, szemléletében azért Pozsgay Imre nem a mi emberünk volt. Abban az értelemben, hogy mi egy ellenzéki párt és mozgalom vagyunk, és természetesen a Fórum világában a kommunista szál, a kommunista íz az hiányzik. Nem hiszem, hogy elárultuk volna Pozsgayt, hiszen ahhoz az kellett volna, hogy valami megegyezés legyen Pozsgayval. Nagy rokonszenvvel néztük az ő tevékenységét a pártállam lebontásában, de ahhoz, hogy a saját arcunkat megőrizzük, ahhoz egy saját köztársasági elnökjelölt kellett. Különösen azután, hogy Pozsgay nem tudott időben elválni a párt fő szárnyától, vállalta a tagságot a "négyes fogatban" júliusban, és ő volt tulajdonképpen a Kerekasztalnál a kommunista tárgyalófél vezetője. Tehát mi éreztünk valamilyen összjátékot, hogy ő, Pozsgay is és a Magyar Demokrata Fórum is a demokratikus átalakulás irányában mozog, de külön pályán. - Milyen volt a magatartása a Kerekasztalnál? - Itt még hozzá kell tennem, hogy soha nem volt Pozsgay Imre a Magyar Demokrata Fórum jelöltje. Ahogy Jaruzelski tábornok sem volt a Szolidaritás jelöltje Lengyelországban. Bár volt egy pillanat, amikor a Szolidaritás képviselői elismerték és megszavazták köztársasági elnöknek, de soha nem volt az ő jelöltjük. (folyt.)
1989. november 27., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"...annakidején, Budapesten a Független Kisgazdapárt azt az emlékezetes választási győzelmet aratta, ott szorongtam magam is diákfejjel a Kossuth Lajos-utca és a Semmelweiss utca sarkánál, a Kisgazdapárt székháza előtti mintegy 10-20 ezres tömegben "Halljuk Tildyt, halljuk Tildyt" - zúgta hosszú a percekig az ujjongó tömeg, remélve, hogya mindent eldöntő választási eredmény birtokában, Tildy állástfoglal, nyilatkozik és végre előáll energikus tervekkel, igényekkel, ő azonban nem jelent meg, a tömeg hiába követelte. Leírhatatlan volt a csalódás a tömegben, ugy széledtek el, mint egy nyáj, mely nem találja pásztorát. S most, mi történik Budapesten? - kommunista zabla-próba. Az MSZMP konzultálta az alternativ mozgalmak vezetőit, hogy megtudja, kivel, milyen módon tud majd együttműködni, avagy nem kivan majd együttműködni és igy ő maradhat továbbra is az, aki mindegyik újonnan alakult szervezet szájába irányitó zablát kivan helyezni, melyet a közvetlen pártgyeplő irányit és ha kell, fékez majd."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|