Rendszerváltás és az MTI

	Berecz János látogatása Angyalföldön (2. rész)
A hajótestgyártó üzem kommunistái aggodalmukat fejezték ki a párt tekintélyének megőrzésével kapcsolatban, s felhívták a figyelmet arra, hogy nincs fegyelem az országban, hiányzik a dolgozók megbecsülése. Szóvá tették azt is, hogy a vezetők nem mennek a műhelyekbe agitálni, nem segítik a munkásokat eligazodni a politikai élet eseményeiben. Többen hangoztatták azt a véleményüket, hogy bár sokan kritizálják a pártmozgalmat, a szervezeti egységet akkor is meg kell őrizni, ha ezentúl esetleg kevesebben tartoznak az MSZMP-hez. Hangsúlyozták a más munkáskollektívákban is megfogalmazott meggyőződésüket, miszerint a párt nem vonulhat ki a munkahelyekről. - Meddig tűrünk még? - tették fel a kérdést a munkások, akik úgy vélekednek, hogy a párt nem lép fel megfelelően az alternatív szervezetek megnyilvánulásai ellen, túlságosan toleráns velük szemben. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a Központi Bizottság - igérete ellenére - nem került életközelbe a párttagsággal. Felhívták a figyelmet arra a mind több helyen tapasztalható jelenségre, hogy kommunisták érzik úgy: szégyen párttagnak lenni. Berecz János is szót kért a tanácskozáson, kijelentve: személyes kérése volt, hogy Angyalföldön járva részt vehessen egy alapszervezet taggyűlésén, bízva abban, hogy közvetlenebb tapasztalatokat szerez a pártmozgalom egészét foglalkoztató kérdésekről kialakult véleményekről. Ezután szubjektív vallomásban fejtette ki, hogyan éli meg a mostani időszakot. Szerinte ma akkor maradhat talpon bárki, ha tisztességesen szembe néz önmagával. Emlékeztetett arra: a hatalomgyakorlás közben az MSZMP immár másodszor kerül olyan helyzetbe, hogy a lakosság és tagsága számára számadást kell készítenie. Első ízben 1956-ot megelőzően került erre sor, amikor a párt tagjai lelkiismereti konfliktus közepette végezték el ezt a munkát, majd áltak újra csatasorba 1957-ben azért, hogy más módon, de ugyanazokért a szép célokért küzdjenek. Hibáztatni, elmarasztalni az MSZMP eszméiért a kommunistáknak ezt a közösségét nem lehet - jelentette ki. Ezeket az eszméket keserű és rossz tapasztalatok miatt cserben hagyni, elvetni változatlanul nem szabad. Meggyőződését fejezte ki, hogy ha a párt megfogalmazza új hosszabb távú programját, abból nem hiányzik majd a korábbiakat is jellemző eszmeiség, jó néhány cél. Hozzátette: ennek ellenére a következő időszakban feltétlenül szembe kell nézni azzal, hogy miért következett be a mára kialakult helyzet. Ezt elemezve Berecz János kijelentette: hibás és helytelen döntéseket hozott az MSZMP XIII. kongresszusa, amely a vágyak és nem a realitások, nem a valóság kongresszusa volt. (folyt.köv.) 1989. február 22., szerda 20:59
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »