Rendszerváltás és az MTI

	Éliás András esete
(Láng Júlia) München, 1989. február 21. (SZER, Periszkóp) - Éliás András tagja a Magyar Demokrata Fórumnak, a Nyilvánosság Klubnak és a Nemzeti Humanista Vitakörnek. Több éves munkaviszony után tavaly október vége óta nincs hivatalosan bejegyzett munkahelye, jelenleg a korábban megtakarított félretett pénzéből él. Idézünk abból a tényvázlatból, amelyet esetéről jogászoknak, újságíróknak, illetékes szerveknek megküldött: - Egyes jogász ismerőseim úgy tájékoztattak, hogy tudomásuk szerint a még érvényben lévő közveszélyes munkakerüléssel kapcsolatos jogszabályok miatt már hónapok óta senkit sem hurcolt el, vagy állított elő a rendőrség. Ennek ellenére egyebek között a közveszélyes munkakerülésre való hivatkozással ez év január 8-án vasárnap körülbelül 12 és 14 óra 30 között a rendőrség egyik, a Keleti főposta melletti helységében őrizetbe vettek és nadrágszíjamat is elkobozva elzártak a fapados zárkában. - Mi történt ezt megelőzően? - A Kossuth Lajos utcában engedélyezett helyen egy apró politikai felhívást ragasztottam, amely nem rágalmazó, nem állam- és nem alkotmányellenes. - Ez a felhívás-ragasztás késztette a rendőröket igazoltatásra, majd pedig bekísérésre, de mielőtt folytatjuk a történetet, hallgassuk meg a kiragasztott felhívás szövegét: - "A Nemzeti Humanista Vitakör, amely 1988. augusztus 27-e óta laza csoportként tevékenykedett, december 21-én a Jurta Színházban társadalmi szervezetté alakult. A Nemzeti Humanista Vitakör - NHV - független emberjogi szervezet, amely az emberi jogok egyes kérdéseivel kapcsolatos akciókat szervez, különös tekintettel a magyar emberek jogaira. Kérjük, támogasson minket abban, hogy a lakáshoz való állampolgári jog bekerüljön az alkotmányba és hogy a fokozódó munkanélküliség miatt töröljék az úgynevezett közveszélyes munkakerüléssel kapcsolatos jogszabályokat. Érdeklődése esetén szívesen adunk bővebb tájékoztatást. Levélcím: Jurta Színház, Nemzeti Humanista Vitakör, 1399. Budapest, Postafiók 629. " - Ez áll tehát, azon a cédulán, amelyet Éliás András hirdetés- ragasztásra engedélyezett helyen kitett, a budapesti belvárosban, a Kossuth Lajos utcában. Folytatjuk esetleírásának fölolvasását: - Rendőri bevitelem úgy történt, hogy a kiragasztás közben négy civil ruhás rendőr zavart meg. Az igazoltatás előtt a cédulákat elvették és egy fehér Ladával a Keletibe vittek. A papírokat vissza akarták később is tartani, de nyomatékosan visszaköveteltem, hivatkozva azok anyagi értékére is. Több felettesüket telefonon felhívhatták, mivel a szöveget telefonon keresztül többször is beolvasták. A hozzáértőbb rendőrök biztosították kollégáikat, hogy a felhívás nem törvénytelen és ezért terjeszthető. Nyomatékosan felhívtam az akció résztvevőit, hogy minden lehetséges helyen tiltakozni fogok és ez is közrejátszott szabadulásomban. - Néhány nap múlva Éliás András följelentést tett a rendőrök eljárása ellen a Katonai Ügyészségen. Ennek a szövegéből idézünk: - "Határozottan tiltakozom amiatt, hogy egy rendőr, kezében a nem hivatalos listát tartalmazó Lel-Tár című kiadvánnyal, közölje velem azt, hogy a felhívásban leírt csoport törvénytelen, mivel nem szerepel ebben a könyvben. Ilyen vizsgálódásra az én személyes szabadságom terhére a rendőrségnek sem a korábbi, sem a most elfogadott egyesülési jogszabályok értelmében nincs joga. Hangsúlyozni kívánom, hogy a munkahely hiánya kizárólag ürügyként szolgált és az intézkedés célja a politikai provokáció volt. Kérem az érintett rendőrök figyelmeztetését és felszólítását arra, hogy a jövőben óvakodjanak a másként gondolkodók üldözésétől." - Két hét múlva megérkezett a válasz a Katonai Ügyészségtől: - "A jogellenes fogva tartás vétsége miatt Éliás András Béla által tett feljelentés tárgyában a nyomozás teljesítését a büntető eljárás 127. paragrafusa első bekezdése A. pontja alapján - mert a cselekmény nem bűncselekmény - megtagadom." - A Katonai Ügyészség közli a feljelentővel, hogy e határozata ellen 8 napon belül panaszt jelenthet be a Katonai Főügyészségen és ehhez hozzáteszi, hogy esetleges panaszát célszerű a Katonai Ügyészségen szóban vagy írásban megtenni. Most pedig lássuk a határozat indokolását, amelyben csupán egy fél mondat céloz az eset politikai hátterére, és az is úgy, hogy - "Éliás András állítása szerint előállításának politikai okai voltak". A katonai Ügyészség azzal indokolja az igazoltatást: - "A BRFK akció alosztály beosztottai igazoltatták a feljelentőt, mert a hirdetőre egy felhívást akart felragasztani." - Ezek szerint ez ok az igazoltatásra? Erre is visszatérünk még. Egyébként az igazoltatásnál kiderült, hogy Éliás Andrásnak nincs bejegyzett munkahelye, ezért kmk alapos gyanúja miatt előállították. Rövidre fogom a történetet. A Katonai Ügyészség úgy találta, hogy az intézkedő rendőrök jogszerűen jártak el, ezért tagadta meg velük szemben a nyomozást. Egész sor kérdés fölmerül az eset kapcsán, csupa olyasmi, ami napjainkban egyre több embert érint és érdekel. Ne lehessen az embereket társadalmi aktivitásukban megfélemlíteni azzal, hogy egy felhívás kiragasztása miatt igazoltatják, aztán valamilyen ürüggyel előállítják őket. De ha már ez megtörténik - mert megtörténik -, jobb, ha tudja az állampolgár, hogy nem eshet semmi baja. Mert ha a Katonai Ügyészség ugyan megtagadta az intézkedő rendőrök elleni nyomozást, indokolásával mégis elismerte és ezáltal megerősítette:.- "A nála talált felhívással kapcsolatban megállapították, hogy a felhívás terjesztésével, illetve felragasztásával Éliás András jogsértő cselekményt nem követett el, ezért őt elengedték." Joggal fölmerül a kérdés, milyen alapon tartozna igazoltató rendőrök hatáskörébe annak az eldöntése, hogy törvénybe ütközik-e egy falragasz szövege. Még nagyon sok kérdés merül föl, ezeket jogászkollegámnak, Farkas Péternek teszem fel: Van-e valahol nyoma a jogszabályokban, hogy felhívás felragasztása egy hirdetőtáblára, akárhol is, különösképpen ha ez egy engedélyezett hirdetőtábla, hogy ez okot adhat-e a rendőrnek az igazoltatásra? - Kezdjük azzal, hogy a Minisztertanács 1974-ben rendeletet hozott a rendőrségről. Ennek 13. paragrafusában kimondja, hogy a rendőr gyanú esetén jogosult igazoltatást foganatosítani. 10 évvel később szintén a Minisztertanács módosította ezt a rendeletet, most a 13. szakasz immáron a következőképpen szól: - "A rendőr jogosult és köteles igazoltatni azt a személyt, akinek igazoltatása személyazonosságának megállapítása érdekében szükséges." Ha én ezt a paragrafust lefordítom közérthető magyar nyelvre, akkor ez azt jelenti, hogy azokat a személyeket kell igazoltatni, akiket igazoltatni kell. Magyarul, a rendőr, az államhatalom megtestesítője, bárkit, bármikor igazoltathat. Magát a rendőrt pedig az egyenruhája igazolja. Hogyha civil ruhában van, akkor köteles igazolványt felmutatni. Az alapvető probléma ezzel a jogszabállyal az, hogy túlságosan alacsony szintű. Az alacsony szintű jogszabálynak mindig az a hátránya, hogy nagyon kevesen ismerik. Ha egy demokratikus országot vizsgálunk, akkor általában ezeket a kérdéseket, hogy mikor lehet megfosztani az állampolgárt a szabadságától, törvény szabályozza. A parlament vitára ad alkalmat. Azt megelőzően társadalmi vita lehetséges. Egy minisztertanácsi rendeletnél erre nincs mód. - Igazoltatni ezek szerint mindig joga van a rendőrnek, és arra a bizonyos táska-ellenőrzésre, illetve kocsi-ellenőrzésre ugyanígy joga van, indokolás nélkül? - Hadd folytassam ugyanezt a 13. paragrafust: - "Bűncselekmény és szabálysértés elkövetésének gyanúja esetén járművet, csomagot átvizsgálhat a rendőr." Visszatértünk tehát a 10 évvel ezelőtti jogszabályban meghatározott fogalomhoz, a gyanúhoz. A gyanú egy rendkívül szubjektív dolog, elég, ha a rendőrben ez a gyanú felmerül, máris joga van intézkedést foganatosítani. Ennek az állampolgár a mai helyzetben, a mai jogszabályok alapján teljes mértékben ki van szolgáltatva. - Hogy továbbra is a műsorunk elején ismertetett ügynél maradjunk, a fogva tartás, illetve a jogellenes fogva tartás miatt fellebbezett, azaz, hogy feljelentést tett esetünk főhőse a Katonai Ügyészségen. Mik a szabályok a fogva tartásra, illetve - egészen pontosan ebben az esetben előállítás volt -, mikor van joga az utcán igazoltató rendőrnek úgy dönteni, hogy ezt az embert én most előállítom? - Különböző jogcímeken és különböző időtartalomra lehet az állampolgárok személyes szabadságát korlátozni. Ahogy változnak az elnevezések, úgy változnak az időpontok. A legrövidebb az előállítás. Előállítható egy személy és személyi szabadságában korlátozható 4 órányi időtartamra. Azonban rögtön ugyanaz a jogszabály kivételt is megállapít, rendkívül, vagy kivételesen indokolt esetben ez máris felemelhető a duplájára, tehát 8 órára. 8 óra után pedig jogcímet lehet változtatni és őrizetbe lehet valakit venni 24 óra, 72 órára. Aztán megint fogalmat lehet cserélni és máris lehet beszélni előzetes letartóztatásról 30 napra. A 30 napot lehet hosszabbítani. A büntető jogszabályok azonban még azt is lehetővé teszik, hogy egy éven túl is előzetes letartóztatásban lehessen valakit tartani. Végső határideje ennek nincs, csupán azt mondja ki a jogszabály, hogy egy éven túl még a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálja, a végső időtartama azonban nincs korlátozva. Ezek eléggé szédítő távlatok. Most ebben az ügyben egy jogaival tisztába lenni akaró állampolgárról van szó, aki úgy döntött, hogy feljelentést tesz. Ezt a feljelentést a Katonai Főügyészséghez címezte, de választ a Katonai Ügyészségtől kapott. A válaszban megütötte a fülemet az a részlet, hogy a Katonai Ügyészség azt javasolja: ha elégedetlen a határozattal, akkor a feljelentő panaszt tehet a Katonai Főügyészségen, de ezt a panaszt tanácsolja a Katonai Ügyészséghez beadni. Remélem követhető volt. Tehát arról van szó, hogy ugyanahhoz a szervhez. - Általában a panasszal megtámadott határozatot a panasz nyomán a határozatot kiadó szerv saját hatáskörében felülbírálhatja. Tehát nem kell másodfokú szervhez folyamodni, hanem ő maga megváltoztathatja, ha akarja, és csak ezt követi a másodfokú szerv felülvizsgálata. Általában gyorsítja az eljárást, ha oda adjuk be a fellebbezést, ahol az akta van és nem pedig a felügyeleti szervhez, hogy ott újra iktassák, onnan menjen ki a megkeresés az alsóbb szervhez, stb. Az eljárások Magyarországon rendkívül lassúak. Az alapvető probléma azonban mégiscsak más. Nevezetesen arról van szó, hogy a belügyminiszter és a legfőbb ügyész ugyanúgy a pártközpont által kiválasztott személy. Ez azt jelenti, hogy a pártközpont, mint központi hatalmi szervezet két végtagjáról, két nyúlványáról van szó, amelyiknek egymást kéne valamilyen formában ellenőriznie. Hiszen a rendőrség esetében a nyomozást a Katonai Ügyészség folytatja le. Egyik szerv sem független, pontosabban mindkét szerv ugyanattól a központtól függ. Ez nyilvánvalóan irreális helyzetet eredményez. - Végül, mi a helyzet ezekkel a kmk rendeletekkel, a közveszélyes munkakerüléssel? Nagyon világos, hogy a közeljövőben ezt- meg kell változtatni, mert a növekvő munkanélküliséggel most aztán végképp abszurddá vált, egyébként is meglehetősen abszurd. - A kmk-val eddig is rengeteg baj volt. A jogszabály itt többes megkülönböztetést alkalmaz. Az alapvető konstrukciója és filozófiája ennek az, hogy aki közveszélyes, az a közre veszélyes életmódot folytat. Tehát egy bizonyos életvitelt kíván itt funkcionálni a törvény. Először vétségi alakzatban, és csak ha már valakinél a vétségi alakzat megállt, akkor kerülhet szóba, mint bűncselekmény, tehát egy korábbi tényállás ehhez szükséges. - Van-e valami jel arra, hogy a közveszélyes munkakerülést mint műfajt úgy, ahogy van, törlik, elfelejtik, megszüntetik? - A Büntető Törvénykönyvet idén egyszer már módosították. Pillanatnyilag újabb átdolgozása van folyamatban. Hogy mi lesz a végeredmény, nem tudok jóslásokba bocsátkozni. +++ 1989. február 21., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »