Rendszerváltás és az MTI

	Az emancipáció 3.
Részben ennek a tragikusan rövid távú, az anyagiakra összpontosító gazdaságfejlesztési gyakorlatnak a lecsapódása az a válság amelyet ma megélünk a családban is. - Napjainkban a magyar társadalom szinte minden intézményét, szervezetét, mozgalmát átértékeljük. Miként látja a nőkérdéssel hivatásszerűen foglalkozó társadalomtudós a nőmozgalom elmúlt évtizedeit ? - Ennek a mozgalomnak az a legfőbb baja, hogy a nők érdekvédelmének nem voltak, s ma sincsenek meg az intézményes, garantált formái, fórumai. Az ugyanis, hogy a Nőtanács akár rendszeresen is, véleményezett különféle dokumentumokat, esetleg javaslatokat is tett, soha senkit semmire nem kötelezett. Ha úgy gondolták a döntéshozók, figyelembe vették, ha nem, azt is tudomásul kellett venni és erről az érdekelteknek semmilyen információja nem volt. A politikai intézményrendszer a nőkérdésben pontosan úgy működött, mint az élet bármely más területén. Ugyanakkor évtizedekig általános elvként szerepelt az az alapvető félreértés, hogy ebben az országban egy egységes női tömegről van szó. Ez óriási hiba volt, mert teljesen eltérő körülmények között élő, különböző életelveket valló emberek számára követendő mintaként mutattunk homogén értékeket. Az emancipáció szempontjából ugyanis eleve több réteget kellene megkülönböztetni. Van ugyanis egy - sajnos így kell fogalmazni - meglehetősen széles megnyomorított réteg, amelynek a munka nem jelent mindenek feletti örömet, ez számára mindennemű választási lehetőség kizárásával létrejött anyagi kényszer. Ezzel társul az igen nagy s mostanában tovább növekvő háztartási teher. Ezek a nők nem érzik jól magukat ebben az emancipált szerepben, nem támogatói érdemben a nőmozgalom egyenjogúsítási törekvéseinek. Van ugyanakkor egy másik női réteg, amelyik a régi női privilégiumok mellé újabbakat szerzett, az emancipáció nyomán kikövetelte, kikényszerítette ezeket, és ezáltal megnyomorítja a férfiakat. Nem az együttműködés, hanem a széthúzás irányába hatott ez a magatartás, nem a nők mellé állította a férfiakat, hanem eltaszította őket. Ezek a jelenségek mindenek előtt a csonka családokban mutatkoznak meg, mind több nálunk az apáktól épp az anyák által elszakított, gyakran a zsarolás eszközévé vált gyerek. Az elmúlt évtizedek emancipációs törekvéseinek e vadhajtásai sajnos kitermeltek egy ilyen ellentendenciát is, amelyről a hazai nőmozgalom mindeddig nem vett tudomást. Erre a jelenségre azért tartom fontosnak ráirányítani a figyelmet, mert a hátrányai sajnos a családra hullanak vissza. (folyt.) 1989. március 6., hétfő 13:48
Vissza » Folytatásokkal »