|
|
 |
|
 |
Április 4.
|
München, 1989. április 3. (SZER, Magyar híradó) - Holnap ülik meg a
legjellemzőbb pirosbetűs kommunista ünnepet, Magyarország szovjet
megszállásának 44. évfordulóját. - Hallgassák meg Kasza Lászlót:
- A Jereváni Rádió így jelent: az igaz, hogy nem azt a falut
foglalták el elsőnek 1945-ben a szovjet csapatok, amelyikről eddig
szó volt, és nem akkor hagyta el az utolsó náci katona az országot,
amikor ezt 43 éven át ünnepeltették az országgal, de a hír többi
része stimmel.
Ha valóban stimmelne, nem kellene ma is beszélnünk április 4-ről,
bár a nap igazságtartalmára már ezek az "ez sem igaz", "az sem úgy
volt" leleplezések is utalnak, de az igazi probléma az, hogy semmi
nem stimmel, amit erről a napról és következményeiről tanultunk,
amit ünnepeltettek velünk. Mert az, hogy felszabadultunk a szörnyű
náci elnyomás alól, csak féligazság, ha nem tesszük hozzá, hogy
ugyanakkor a nem kevésbé szörnyű szovjet megszállás igájába
kerültünk.
A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével.
Az 1848-as szabadságharc legutóbbi évfordulóján szavazott a magyar
társadalom arról, hogy mennyire fontos neki ez az ünnep. Mint
tudjuk, 100 ezer ember vett részt csak Budapesten a független
szervezetek tüntetésén. Az egyik transzparensen ezt a jelszót
olvastuk akkor: "Kádár János azt üzente elfogyott a regimentje".
Hogy mennyire igaz a jelszó, egy héttel később beigazolódott,
csupán 200 ázott veterán kullogott egy Kádár-kép alatt a
tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján. Most április 4-én
ennyire sem számítanak.
Úgy mondják, csendes ünnep lesz. Jövőre talán már semmilyen. +++
1989. április 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|