|
|
|
|
Budapesti hangulatjelentés
|
München, 1989. március 14. (SZER, Mai nap - esti kiadása) - Kislány kérdezi a mamájától a Petőfi szobornál: hol vannak a piros zászlók? Azok nem pirosak voltak, hanem vörösek - oktat a mama és semmi közük március 15-hez. Rövid szünet, aztán hozzáteszi: de az egész országhoz sem. Taxisofőr mondja: - Látja uram, most végre Magyarországon érzem magam, magyar zászlók vannak. A város valóban piros-fehér-zöld zászlóerdővé változott. A kabáthajtókákban kokárda, Kossuth-, vagy koronás címer, a lányok hajában, az autók antennáján nemzeti színű pántlika. Igazán külső jeleként minden feltétele megvan annak, hogy évtizedek után egy valóban fesztelen, vidám, boldog március 15-ikét ünnepeljen az ország. De valóban minden feltétele? A ma délutáni nemzetközi sajtókonferencián inkább az aggodalom kapott hangot, igaz elsősorban a külföldi újságírók részéről, mert a független csoportok képviselői töretlen derűlátást mutattak. Az amerikai AP hírügynökség tudósítója emlékeztetett arra, hogy tegnap hét bombariadó volt az országban, ma pedig megfenyegették Pozsgay Imrét, hogy lelövik Győrben, ahol ünnepi beszédet mond. A Fidesz, az MDF és az SZDSZ képviselői változatlanul úgy gondolták, bizonyára vannak olyanok, akik nem akarnak demokratizálódást, akik meg akarják állítani ezt a folyamatot - erejük nem is lebecsülendő, hiszen fegyverük is lehet -, de ezúttal a kormány és a független Szervezetek célja más és más meggondolásból ugyan, de közös: zavartalan ünnepséget akarnak mindketten. De hogy nem minden megy zavartalanul, azt egy fiatalember bejelentése tette kézzelfoghatóvá a külföldi újságírók számára. Közölte, hogy nem tudja szétosztani a holnapi, beszédek szövegét a külföldi újságírók között, mert a sokszorosítónál azt mondták neki: rendőri utasításra a független szervezetek nyomtatványait nem szabad sokszorosítani. Hát így, kétségekkel, de azért még mindig a békés ünnepbe vetett reménnyel várják az ünnepet Budapesten, ahonnan Kasza László beszélt. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|