Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 05.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
BBC, Panoráma:

Haraszti Miklós cikke

"Budapesten, Varsóban és Prágában végül kudarcot vallottak azok a rezsimek, melyek elfojtották a korábbi demokratizálási kísérleteket. Ezeknek az országoknak a társadalmai készek a demokráciára, és független politikai mozgalmak által nyugati típusú jogokat követelnek, ugyanakkor gazdaságilag erősen függnek a Nyugattól. A bejelentett szovjet csapatkivonások nem oldják meg a problémát. A lépést sokkal inkább a Nyugatnak szánták. A Vörös Hadsereg így támadóból megszálló jellegűvé válik. Moszkva azt reméli, hogy a megkönnyebbült nyugat-európai országok nem bánják majd, ha a szovjetek stabilizálják az engedetlen kelet-európai országokat. Ez a "területet békéért" elv gorbacsovi verziója és a Brezsnyev- doktrína legutóbbi kiadása. Ez azonban téves elgondolás, és a Nyugat rossz szolgálatot tesz Gorbacsovnak, ha ezt elhallgatja előle."

Egyházak szerepe

München, 1989. március 5. (SZER) - Ki vonná kétségbe, hogy a magyar
egyházaknak is közvetlen érdekük fűződik a megújuláshoz, a központi
állami irányítás felszámolásához, a társadalmi sokrétűség
kibontakozásához s a vallásszabadság érvényesülésével egyidejűleg
megélénkülő hitterjesztő és lelkigondozó munka biztosításához? Több
jel viszont arra utal, hogy nem mindenki tud vagy akar élni az
adott lehetőségekkel. Mintha egyesek megrettentek volna a fokozott
felelősségtől és a személyükkel szemben megnyilvánuló fokozott
elvárásoktól.
    
    40 évi gyámság után, amikor az egyházi vezetés helyett az Állami
Egyházügyi Hivatal gondolkodott, döntött és intézkedett, sokak
számára terhes az önállóság. Bár az állami intézkedések rendszerint
hátrányosak voltak az egyház számára. A hibás döntésért el
lehetetett hárítani a felelősséget, mert az egyházi vezetők keze
meg volt kötve.
    
    Ez a védekezési lehetőség az önállóság biztosításával fokozatosan
megszűnik. Innen a bizonytalanság és a közelmúlt téves megítélése.
    
    Mivel magyarázhatnánk különben egyes protestáns püspökök elismerő
nyilatkozatát a kommunista állammal 40 évvel ezelőtt megkötött
egyezményről? Idézzük az egyik véleményt:
"Az 1948-as egyezmény nem az állam és az egyházak szembenállását,
hanem a párbeszédet, együttélést és közös feladatvállalást jelölte
meg, s ez jó útmutatás volt a következő évtizedekre. Az egyezmény
értékelte és hangsúlyozta az egyházak pozitív szerepét a kulturális
életben, más vonatkozásban az egyházak erkölcsi, szociális
hozzájárulását a nép és a társadalom életéhez."
Megdöbbentő szavak ezek. Mintha az elmúlt 40 szűk esztendő az
egyház életében virágzó korszak lett volna. Mintha nem vették volna
el iskoláit, szeretett intézményeit, nem oszlatták volna fel
egyesületeit, nem tiltották volna be a belmissziói munkát, és nem
korlátozták volna tevékenységeit a templomi igehirdetésre. Pedig
voltak egyházunknak tisztán látó vezetői is, akik már a Rákosi-
korszakban figyelmeztettek a párt valódi szándékára.
    
    A kommunizmusról köztudomású, hogy materialista és ateista
ideológiájánál fogva a vallást magát az emberi együttélés káros,
különösen pedig a jelenkorban idejét múlt produktumnak tartja. A
történelmi egyházakat, közöttük a református egyházat is véleményük
szerint alap nélkül a reakció főhadiszállásának és az általa
kitűzött társadalmi haladás ellenségeinek tekinti, és a teljes
emberi szabadságot a vallás és az egyház felszámolásával képzeli
el. Erről a felfogásról a kommunizmus minden vezető férfia
nyilvánosan bizonyságot tett. Viszont a kommunizmus egész területén
nem tudok egyetlen egy felelős vezetőről sem, aki nyilvánosan ezzel
ellenkező felfogást vallott volna.
    
    Ilyen körülmények között világos, hogy az egyház és a kommunizmus,
mely saját tanítása értelmében szükségképpen mint diktatúra
jelentkezik, egymással másképp nem koegzisztálhat, mint úgy, hogy
az államhatalom ellenséges az egyházzal szemben, esetleg üldözi, de
legalábbis határozott nyomás alatt tartja.
    
    Ravasz László memorandumából idéztünk.
    
    Az akkor már félreállított püspök azt is megmagyarázta, hogy a
Rákosi-rendszer miért nyújtott állami támogatást a kihalásra ítélt
egyházaknak. A kommunizmus arra rájött, hogy az egyházat üldözéssel
csak megerősítheti, de úgy vélte, hogy támogatással belülről meg
tudja gyengíteni, ha az egyház vezetőségére befolyást tud szerezni.
    
    A módszer tehát ez volt, meggyöngíteni az egyházat az egyház által
úgy, hogy szembeállítja Krisztus népét vezetőivel. Megnyeri az
egyház vezetőit saját szövetségesének, és vele bontatja le az
egyház történelmi épületét.
    
    Ez azonban éppen úgy nem ment kényszereszközök nélkül, mint a nyílt
üldözés. Ezért mondhatjuk, hogy itt valójában nem egy türelmesebb
egyházpolitikáról, csak a kényszer alkalmazásának egy más
változatáról van szó. A kommunista állam csak a taktikáját
változtatta meg.
    
    Az állammal megkötött egyezmény nyomán olyan vezetők kezébe került
a református egyház irányítása, akik - Ravasz szavaival élve -
nyíltan az állami hatalom mellé csatlakoztak, és annak az akaratát
képviselték az egyházzal szemben.
    
    Az egyezmény további következményei: megszűntek a felekezeti
iskolák, kiszorult a vallástanítás az iskolából, átadták az
államnak szeretetintézményeinket, megszüntették diakonissza
házainkat, szétszórták és gondozatlanul hagyták diakonisszáinkat,
missziói munkásainkat, megszüntettek minden missziói munkát,
feloszlatták és szétszórták az evangéliumi népmozgalmat.
    
    Mindezzel az egyházat puszta kultuszközösséggé zsugorították le,
amely csak a templomokban élhet, mint egy életfogytiglani
szobafogságra ítélt rab. A gyülekezetek elvesztették a szabad
választás jogát. Az egyházi tisztségek, lelkészi állások betöltése
ténylegesen kinevezések útján történt, és aki a kiadott parancsnak
nem engedelmeskedett, jobbik esetben a kenyértelenséggel, rosszabb
esetben az állam büntető hatalmával vagy egyenesen az államvédelmi
szerveknek való teljes kiszolgáltatottsággal találkozott.
    
    Ezt hozta tehát az állammal megkötött egyezmény. A pártvezetés
kiszolgálásáért Ravasz az egyházi vezetőség szélsőbaloldali
szárnyát, a Fekete-Finta csoportot tette felelőssé, kiegészítve
megállapítását a következő lábjegyzettel: "Akkor még nem jutott
hatalomhoz a másik még túlzó csoport, Békefy, Kádár Imre, Bartha
Tibor, Péter János. Mind a két csoportnak láthatatlan feje volt."
Ezt a láthatatlan fejet természetesen nem az egyházban, hanem a
legfelső pártvezetésben kellett keresni. Nem volt jobb a helyzet az
evangélikus egyházban sem, mégis akad olyan egyházi vezető, aki ma,
amikor 40 évi hazugság után ismét divatba jött az igazmondás,
elismeréssel tud és mer nyilatkozni az egyházakat megnyomorító
1948-as egyezményről. Mert kétségtelen, hogy annak van igaza, aki
ki merte mondani.
    
    Az akkori rezsim a protestáns egyházakat kijátszotta a római
katolikus egyházzal szemben, mégis a protestáns egyházaknak ugyanaz
lett a jutalma, mint a római katolikus egyház büntetése.
    
    A szabadságtól és az önállóságtól való félelem nyilvánult meg abban
a szánalmas felszólalásban, amely egy evangélikus esperes szájából
hangzott el a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának február
16-i ülésén:
"Az egyházak nem tudják a népfront nélkül elképzelni a jövőt. Ha a
mozgalom elsorvadna, csupán a különböző pártok működésére épülne a
társadalom, akkor az egyházak kiszorulnának a közéletből, nem lenne
olyan fórum, ahol hallathatnák a hangjukat. Ugyanis semmiféle
párthoz, esetleg keresztény pártokhoz sem kívánnak csatlakozni, és
ezt tanácsolják. híveiknek is. Az MSZMP leányvállalataként működő
Hazafias Népfront támogatása tehát keresztény szempontból helyes,
egy esetleges keresztény jellegű párté azonban nem.
    
    Mint hallottuk a Népfront elsorvadása esetén nem lenne olyan fórum,
ahol az egyházak hallathatnák a hangjukat. Ezek szerint a Népfront
megalakulása előtt egyházaink némaságra voltak ítélve, mint ahogy a
mai nagy nyugati protestáns egyházak is kénytelenek a népfrontot
nélkülözve hallgatni.
    
    Szomorú, hogy akadnak még olyan papok Magyarországon, akik nem
tanultak az elmúlt 40 év bűneiből, mulasztásaiból, és vállalják a
válságban lévő politikai hatalom lejáratott intézményeinek
védelmét.
    
    Senki sem kívánja a lelkészektől, hogy részt vegyenek a most
alakuló demokratikus pártok munkájában, azt viszont már túlzásnak
tartjuk, hogy lebeszéljék híveiket a pártok támogatásáról.
    
    Különösen furcsának tűnik ez egy olyan pap szájából, aki lelkészi
hivatásával összeegyeztethetetlennek tartja, hogy a Népfront
agitátora legyen.
    
    Az elmúlt 40 esztendőben még sohasem volt akkora felelősség a
magyar lelkészeken, mint most, amikor egy tisztítótűz jellegű
válságban vajúdik az ország. Nem utolsósorban az ő példamutató,
bátor, hitvalló magatartásukon múlik, hogy a purgatóriumból az
üdvösségre vagy kárhozatra jut népünk. +++
    


1989. március 5., vasárnap


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni. - 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését. - 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD