Rendszerváltás és az MTI

	Gazdakör
München, 1989. március 5. (SZER, Földközelben) - Három héttel ezelőtti műsorunkban ismertettük "Isaszegi templomtorony aljából" jelige telefonüzenetét a földosztásról. Hallgatónk azóta egyetértéssel nyugtázta, hogy az általa elmondottakat vitaindítónak szántam. Megérkezett az első hosszabb hozzászólás. Felolvassuk Berecz István Hannover környékén élő kertészmérnök levelét: - A napokban jöttem vissza Magyarországról, Rokoni látogatáson voltam. Ott, rokonok közt Mezőkeresztesen, a matyóföld szélén, Dél- Borsodban baráti beszélgetők közé cseppentem. Ma az egész országban pezseg az élet. Érdeklődéssel nézi a nép a tévét, hallgatja a rádiót, olvassa az újságokat. Van is mit megismernie. Rengeteg olyan eset, adat, miegymás kerül napfényre, amiről évtizedek óta gondolkodni sem volt szabad. Nem csak a véleménynyilvánítás nem volt szabad, a gondolat sem. Hála Istennek ma már ezen túlvagyunk. A vidéki embert természetesen a mezőgazdaság helyzete és a jövője érdekli. Mi sem természetesebb, hogy engem, a messzi földről jöttet erről kérdeztek meg. Miután éppen az elindulás előtt hallottam az Ön véleményét, ez a gondolat foglalkoztatott. Szóval röviden elmondtam, hogy Ön szerint nem kell a föld a gazdának, a fiatalabb korosztályok nem akarnak a mezőgazdaságban dolgozni. Nagybátyám 85 éves, de makk egészséges, traktor áll az udvarán. Nem sokat, de mindig dolgozgat, a kertet megműveli és segít másoknak. Ő még nem nyúlt a nyugdíjához. Minden kiadását feljegyzi. A múlt év augusztusában 872 forintot adott ki, de más hónapban sem adott ki 1000 forintnál többet. Egyedül él, a háztartást maga vezeti, nem siránkozik és nem nyomorog. Szellemileg is friss, mindenről van véleménye, halad a korral. Egyben eltér a mai fiataloktól. Véleménye szerint, ma nem dolgoznak eleget. No, szóval ő is vette a szót, s bizonygatta, hogy a föld nem kellene már a fiatal gazdáknak. Imre öcsém is nyugdíjas már, igaz, évek óta rokkant. Nem sokat ugyan, de állandóan dolgozgat. Két gyerek nevelése volt még a nyakán a legutóbbi ideig. Hol kukoricát kapált, hol nádat vágott. Nem volt tétlen. Ő többet találkozik, beszél, mozog, így ő nem általánosságban mondta, ami a szívén volt: - Lajos bátyám! Várjunk csak egy kicsit, ne menjünk messze. Itt a szomszéd utca a templomtól a temetőhöz vezet. A templom után Gomba Barna lakik. Nyugdíjas már, de eddig is és ma is mindig kertészkedett. Nem utasítaná vissza a családi földet, amit még a kezdetben az ÁG-nak kellett önkéntesen leadniok, merthogy a kuláklistára kerültek. A szomszédban Balassa Gyuri már iparos lett. Odahaza van esztergályos műhelye, van szőlője, kertje, szántója, mert tart malacot, csirkét stb. Volt saját földjük, amivel a téeszbe kellett belépni. Most minden nehézség nélkül meg tudná az ősit művelni. Többet is, csak úgy mellékesen, mert abból megélni, két gyereket taníttatni nem lehetne. A szomszédban Pista koma téesz-nyugdíjas, de nagyon régen az udvarban van a kis Zetor. Időnként meg kell bűvölni, hogy elinduljon, de elvégzi a reá váró munkát. 8-10 hektárt bedolgozik, és főleg szállít az ismerősöknek. Ez a föld kevesebb,, mint a családi volt. Most a traktorral háromszor annyit is meg tudna munkálni. Lejjebb a soron Józsi testvérnek hol 50, hol 100 hízója van. Traktor, felszerelés, minden jó állapotban. Ő közszolgálatban van, mellékesen csak a disznókra futja az időből. Fiatal még, ha csak gazdálkodna, ötven hektárt is bírna. A Hosszú Karcsi traktoros a téeszben. Apai örökségének többszörösét megdolgozná, ha önálló lenne. Zsuzsi hugáék átellenben most bérelték ki a tízezres keltetőt a téesztől. Tojókat is akarnak később. Én meg nem is írtam fel mindenkit, aki csak ebből az egy utcából gazdálkodik, és többet is csinálna, ha lehetne. Ekkor közbeszóltam, hogy hallottam, a téesz bérbeadja a földet. Miért nem veszik ki? Meglepett a válasz. A földek jók, 25 és azon felül van az aranykorona értéke. így a téesz ötezer forintot akar hektáronként. És végeredményben a saját, a mi földünkért. Milyen jogon? A termőföld az munkahely, mondjuk állami tulajdon. Miért fizessen Szabó Pista a munkahelyén bérletet, amikor Csongor Péter semmit sem fizet a gyárban a munkahelyért? Vagy nincs egyenlőség? - érveltek. Aztán ebédidő lett, elszédelegtünk a levesestál irányába. Egész megnyugtató - nekem legalábbis - nem volt a válasz. Egy kertész kollégámmal találkoztam előző nap a miskolci állomáson. Hegyaljáról jött, bérletügyben volt ott. A családja szőlőt akar telepíteni. Csak 10 hektárt, mert 50 már van a bácsalmási határban, a téesztől bérelt területen, részben még téesz telepítés, termő. A termést most a németeknek adják el. Ott léptek be egy közös vállalkozásba. A bácsalmási bor azonban bármilyen jó legyen is, nem ismert külföldön. Jó lenne egy neves, tokaji borral hozzátársulni a hírverés miatt. Úgy néz ki, hogy még a tolcsvai téesztől termő szőlőt is tudnak bérelni. Nem kell a saját ültetvény termésére várni és ki tudják a bérletet gazdálkodni - borból lehet akár a Bácskában, akár Tokajon. Szóval nem butábbak a keresztesiek, csak a jobb föld után esedékes bérletet egyszerű szántóföldi termelésből nem lehet kigazdálkodni. +++ 1989. március 5., vasárnap
Vissza »