Rendszerváltás és az MTI

	Haraszti Miklós cikke
London, 19S9, március 5. (BBC, Panoráma) - Az ismert magyar ellenzéki, Haraszti Miklós angolul jelentetett meg egy cikket az International Herald Tribune című amerikai lapban. A címét úgy lehetne lefordítani, hogy Moszkvának lélegzethez kell hagyni jutni az elvtársakat. Most ezt a cikket közvetítjük magyar fordításban: - Megismétli-e magát a történelem Közép-Európa szovjetek megszállta országaiban? Az utóbbi 40 év minden évtizedében e nemzetek valamelyike megpróbálta visszaállítani a demokráciát. Ezek a kísérletek azonban minden alkalommal katonai megszálláshoz vezettek, miközben a Nyugat tétlenül figyelte az eseményeket. Most a térség két országában, Magyarországon és Lengyelországban a kommunista pártot arra kényszerítették, hogy ígéretet tegyen a pluralizmusra és a hatalom megosztására. Csehszlovákia nem sokáig tudja majd egy újabb tavasz kitörését megakadályozni. Elkerülhető-e ezúttal a fiaskó? A Nyugatnak érdekében áll, hogy ezek a nemzetek a demokráciát békés úton érjék el, és ezért sokat tehet. A Nyugatnak fel kellene ismernie, hogy a közép-kelet-európai válság miatt a biztonság és stabilitás szavak új definícióra szorulnak, és új megoldásokat kellene javasolnia a Szovjetuniónak. A haderőcsökkentés kérdésén túl Közép-Kelet-Európának külön regionális kérdésként kellene felkerülnie a Moszkvával folytatott tárgyalások napirendjére. A cél nem egy újabb Jalta típusú rendezés elérése, hanem az, hogy a Szovjetuniót rávegyék a Brezsnyev- doktrína elvetésére. Akié az ország az diktálja a vallást - tartja a régi mondás. Ezt a hűbéri elvet keltette új életre és kényszerítette Európára Sztálin, majd Brezsnyev-doktrína néven ismét forgalomba került, és a reform megakasztására használták fel Csehszlovákiában, Magyarországon és Lengyelországban. Közép-Kelet- Európa válsága ennek a doktrínának a válsága, és nem pedig a glasznoszty tükörképe. Budapesten, Varsóban és Prágában végül kudarcot vallottak azok a rezsimek, melyek elfojtották a korábbi demokratizálási kísérleteket. Ezeknek az országoknak a társadalmai készek a demokráciára, és független politikai mozgalmak által nyugati típusú jogokat követelnek, ugyanakkor gazdaságilag erősen függnek a Nyugattól. A bejelentett szovjet csapatkivonások nem oldják meg a problémát. A lépést sokkal inkább a Nyugatnak szánták. A Vörös Hadsereg így támadóból megszálló jellegűvé válik. Moszkva azt reméli, hogy a megkönnyebbült nyugat-európai országok nem bánják majd, ha a szovjetek stabilizálják az engedetlen kelet-európai országokat. Ez a "területet békéért" elv gorbacsovi verziója és a Brezsnyev- doktrína legutóbbi kiadása. Ez azonban téves elgondolás, és a Nyugat rossz szolgálatot tesz Gorbacsovnak, ha ezt elhallgatja előle. A kelet-európai országokban az egypártrendszer tarthatatlanná vált, és csak konfliktusforrás lehet. Ezeknek az országoknak a bajaiból csak egyetlen békés út vezet kifelé mind a Nyugat, mind pedig Moszkva számára: gazdasági, belpolitikai és ideológiai kérdésekben a Szovjetuniónak át kellene engednie az irányítást a katonai fennhatósága alá tartozó országokban. Még mindig nem lehetnek biztosak abban, hogy holnap a Kreml nem fogja-e néhány reformjukat kalandorpolitikának bélyegezni. A Nyugat vonakodik felvetni a közép-kelet-európai kérdést. Attól, tartanak, ez belpolitikai problémát okozhat Gorbacsovnak, ez pedig veszélyeztetné az enyhülést és a peresztrojkát. Ez a félelem alaptalan akkor, ha Közép-Kelet-Európa demokratizálása nem jelenti a kérdéses országok NATO oldalára állítását, vagy a Varsói Szerződés egyoldalú leszerelését. Minden bizonnyal az enyhülés és a peresztrojka látja majd kárát, ha a szovjetek szándéka továbbra is homályban marad. Közép-Kelet-Európában a reformok nem lesznek elég bátrak, mélyül a gazdasági és politikai válság, és elvész a békés átmeneti időszak lehetősége. Ennek eredménye pedig káosz, vagy további forradalmak és katonai beavatkozás lesz. Természetesen nem arról van szó, hogy a Szovjetunió utasítsa elvtársait a demokrácia megteremtésére. Épp ellenkezőleg, Moszkvának meg kellene ígérnie, hogy hagyja őket, hogy a maguk tetszése szerint intézhessék saját ügyeiket, és hogy gazdasági és politikai változások esetében nem lép közbe hadseregével. Ahogy a NATO-nak tolerálnia kell, ha tagországainak szavazói kommunistákat ültetnek kormányaikba, ugyanúgy a Varsói Szerződésnek is tolerálnia kellene a többpártrendszert és a szabadkereskedelmet. Csakis ez lehet az alapja a Gorbacsov által megígért közös európai háznak. Ez az egyetlen garancia arra, hogy a Varsói Szerződés nem agresszív tömb. E nélkül a politikai garancia nélkül pedig még a legkiterjedtebb csapatkivonás sem több taktikai lépésnél. +++ 1989. március 5., vasárnap
Vissza »