|
|
|
|
Grósz a szovjet csapatkivonásokról
|
(Lengyel Szaniszló) München, 1989. január 15. (SZER, Hazai napló) - Az már igazán a kákán való csomó keresése lenne, ha rosszallóan csóválnánk a fejünket, vajon miért egy távol-keleti gazdasági napilap közvetítésével értesül a magyar választópolgár egy olyan fejleményről, amely a lehető legközelebbről érinti. Miért nem tart a pártfőtitkár, illetve egy eszményibb világban inkább a miniszterelnök odahaza sajtóértekezletet, és miért nem örvendezteti meg hallgatóságát a jó hírrel. Hamarosan egy nagyon apróbb lépéssel közelebb kerül az áhított szuverenitáshoz, és a "megszállók" egy része szedi a sátorfáját. Ha szedi? Mert az ilyen egyoldalúan bejelentett fegyverzet és csapatcsökkentésekkel éppen az a probléma, hogy a nemzetközi ellenőrzésre nem hoztak létre megfelelő gépezetet. Nem tudhatja az annyiszor becsapott ember, hogy azok helyett, akik mondjuk Záhonynál kimennek, nem jönnek e mások Beregsuránynál. Vagy az agyonhangoztatott nyíltság korszakában ne legyünk ilyen ünneprontóan szkeptikusak? Nos a jól ismert mondás szerint a bizalom jó, az ellenőrzés még jobb. A Magyarországon történelmileg kialakult körülmények között a társadalmi ellenérzésnek megnyugtató módja például az lehetne, ha a honvédelmi miniszter vagy a kormányszóvivő nyilvánosságra hozná, mi lesz a sorsa a kivonuló szovjet csapatok által kiürített, és a magyar nép elidegeníthetetlen tulajdonát képező repülő- és gyakorló tereknek, laktanyáknak és egyéb létesítményeknek. Továbbra is a szovjet, hadsereg fennhatósága alatt maradnak? Vagy a Magyar Néphadsereg, ne adj isten a Munkásőrség kezelésébe kerülnek? A nem kifejezetten tőkegazdag nemzetgazdaságnak pedig nem jönnének rosszul a felszabaduló termő területek, épületek. Nem utolsó sorban pedig a szovjet tiszti családok által kiürített lakások. Ezek fölött például védnökséget vállalhatna a KISZ, amely az utóbbi időben vedlések sorozatával akarja bizonyítani, hogy valóban a fiatalság érdekeit képviseli. Nos, itt a kiváló alkalom egy látványos gesztusra. Juttassák olcsó lakáshoz a fiatal házasokat. Na de túlságosan előre szaladtunk. A szovjet csapatok részleges kivonása, amelyről Grósz Károly a japán lapnak beszélt még meg sem kezdődött. Arra pedig még utalás sem történt, mikor fejeződik be? Mert, hát azért résen kell lenni. Nehogy az osztrák imperialisták légitámadást intézzenek a szocializmus legnagyobb magyarországi vívmánya a bős-nagymarosi vízlépcső ellen. +++
1989. január 15., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|