|
|
|
|
Az Országgyűlés alakuló ülése (17. rész)
|
Az Országgyűlés megbízott elnöke Németh Miklós szavait megköszönve valamennyi képviselőtársa nevében kifejezte köszönetét a lemondott kormánynak és személy szerint Németh Miklósnak, egyidejűleg a hivatalától ugyancsak elbúcsúzott ideiglenes köztársasági elnöknek és a Parlament megbízott elnökének mindazért, amit az alkotmányos rendszerváltás békés megvalósulásáért tettek.
Bejelentette, hogy a Minisztertanács lemondásáról külön határozatot hozni nem kell - azt a plénum tudomásul vette -, s a lemondott kormány az új testület megalakulásáig hivatalban marad.
A kormány lemondásának tudomásulvételét követően a plénum 366 egyetértő szavazattal törvényt alkotott az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségéről.
E törvény kimondja, hogy 1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt: létrehozható a demokratikus társadalmi rend, és a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló. Az új Országgyűlés pedig kötelességének tartja, hogy ébren tartsa és ápolja ,56 emlékét; egyben kinyilvánítja, hogy ,56 szellemének megfelelően mindent megtesz a többpártrendszerű demokrácia, az emberi jogok és a nemzet függetlenségének védelme érdekében. A törvény rögzíti azt is: október 23-át, az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napját nemzeti ünneppé nyilvánítja.
A törvényjavaslatokhoz néhány gondolatot fűzött Szabad György, hangsúlyozva: 1956 a legfőbb kapocs a történelmi múlthoz és a legfontosabb alap a jövő Magyarországának megteremtéséhez. Emlékeztetett rá: mióta az ember rádöbbent az elmúlás könyörtelen valóságára, arra törekszik, hogy ércnél maradandóbb emléket állítson azoknak az embereknek és azoknak a tetteknek, akikre és amelyekre emlékezni akar. Horatiust idézve jelentette ki: a szellem az, amely ércnél maradandóbb emléket állíthat, ám ma nem elég az ,,ércnél maradandóbb,, kifejezés és nem elég az ércnél maradandóbb törvényszöveg - tettek kellenek. Bizonyítani kell, hogy 1956 valóban a magyar jövő alapja, csak így válhat a magyar történelem kitörölhetetlen részévé - hangoztatta. Mint mondotta: ,56 tényei és tanulságai ösztönzői a nagyhatalmi alávetettséggel való szembeszállásnak, a visszavívott függetlenség biztosításának örök időkre. 1956 az ösztönzője annak, hogy ebben az országban mindenki, aki betartja a törvényt, származásától, nemzetiségétől, felekezetétől függetlenül szabadon éljen, a törvény előtt egyenlő legyen és örök időkre védett a zsarnokságtól. (folyt. köv.)
1990. május 2., szerda 16:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|