|
|
|
|
Magyar ingyen konyha
|
--------------------
München, 1990. április 7. (SZER, Világhíradó) -
Hajnal László Gábor:
A Népszabadság április 4-ikén a Háló rovatában arról adott hírt, hogy népkonyhák lesznek Magyarországon. Voltak ugyan idáig is, csak kedvezményes kifőzdéknek nevezték és nem lehetetett ingyen kapni a levest, főzeléket, de most megismétlődik az átkosnak mondott, tanított korszak. Csak a hajdani polgármesteri hivatal szerepét a franciaországi székhelyű nemzetközi szervezet az Orvosok Világszövetsége veszi át.
A Közös Piac államaitól kapott pénzből fedeznék a költségeket és Lengyelország, Románia után hazánk is beléphet a segítő tevékenységből részesülők táborába. Januárban hasonló kezdeményezésről tudósítottak az Atrium Hyatt luxus szállodában tartott sajtótájékoztatón jelentették be, hogy az olasz Uniro Exin cég fagyasztott élelmiszereket ad a Magyar Vöröskeresztnek, és a szervezet majd a fővárosban, illetve Pest megyében, valamint Bács-Kiskunban ingyen konyhákat nyit.
Kétségtelen, hogy jól jön a külső segítség, szükség van az önzetlen támogatásra, mert rohamosan gyarapodik azok száma, akik egyik napról a másikra élnek, küszködnek, éheznek. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a mostanában annyit emlegetett védőháló szövegetői közül némelyek a gazdag nyugati országokban tapasztaltakat akarják meghonosítani hosszas tanulmányutakról visszatérvén és csodálkoznak az eredménytelenségen. Nagy rések maradnak a rostán, melyeken tizezrével potyognak át a gyerekek, több gyermekes családok, tanyasi öregek, hajléktalanok. A szegény embert még az ág is húzza tartja a népi bölcsesség, de nincs okunk az efféle igazságok beteljesülésén örülni. Hiszen lehetett volna másként csinálni. Jól emlékszem azokra a mostan is hatalmon lévő személyekre és cinikus mondataikra, amikor a 70-es évek végefelé az amerikai, angol, francia filmekből hazai bemutatásra válogattak külön előnyt kaptak a létező nyomort, éjszakai menedékhelyeket, egy tál ételt osztogató pillanatokat ábrázoló produkciók. (folyt.)
1990. április 7., szombat
|
Vissza »
|
|
Ingyen konyha - 1. folyt.
|
Mert "a nem mind arany ami fénylik" helyzetet dokumentálták. Akkoriban nem készülhetett még riport Magyarországon sem a Dobozy utcai átmeneti szállásról, így nevezték szemérmesen a csövesek hajlékát. A közveszélyes munkakerülőknek, a "kmk-soknak" nyilvánítottakat tétovázás nélkül vitték legalább 30 napos ingyen robotra Baracskára, a kukákban a szegéynek guberáltak. Pedig ekkor kellett volna a szociológiai vizsgálatokban tiltások nélkül elemezni, hogy kik azok, az utcán téblábolók mire gondolnak a déli harangszó kondulásakor és a parkokban, tereken zacskókból falatozgatók, a napköziotthonos menzán kanalazgatók közül mennyien maradnak éhesek a reggeli, ebéd, vacsora után.
Mi mindig mindenről elkésünk panaszolta a költő, de a címzettek akkor sem vették komolyan a poétákat, most is hasonlatos a helyzet. A szaglós nyomor kell, meg a szégyent, hogy évtizedeken át gürcölő polgárok kényszerüljenek naponta a megalázott sorban toporgásra. Máris eljön az a pillanat, amikor szegénységi bizonyitványt osztogatnak és annak birtokában lehet koldulni, csövezni, ingyen ételhez jutni, de ez utóbbinak lehetősége kiváncsivá tesz. Bárki odaállhat majd a levesért, vagy nem az inség lesz a feltétel - kell valamiféle papír arról, hogy nincs, netán nagyon kevés a jövedelme.
Tehát érdem szerint osztogatják az elég meleg, elég sós, harapni, szürcsölni valót igazolványra? Csak hogy az ilyen támogatást nem lehet bér, nyugdij, segélypótlék. Különösen nem ha idősek és gyerekek akarnak, kérnek a kondérból. A sok egyéb tanulnivaló mellett az sem ártana, de most mindjárt, ha valaki példákat szolgaian másolgatva elsajátítaná, hogy az éhezésnél nincs demokratikusabb erő: színre, fajra, korra, vallásra, nemre való tekintet nélkül kopogtatja a szemet és akik ebből esetleg hasznot akarnak húzni maguknak - magyarán elsikkasztják az alapanyagok sűrűjét - ne menekülhessenek a felelősségre vonás elől. +++
1990. április 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|