|
|
|
|
Katonai kommentárunk: Meddig kellenek ezek a katonák? (1.rész)
|
1990 január 31. (MTI-PRESS) - Egyre több híradás foglalkozik
azzal, hogy a Kelet-Európában ,,ideiglenesen,, állomásozó szovjet
csapatokat mielőbb teljesen ki kellene vonni ebből a térségből.
Különféle politikai-katonai, geostratégiai megfontolásokból ez az
óhaj aa legmarkánsaabban Magyarországon és Csehszlovákiában kevésbé
sürg etően pedig - Lengyelországban jelentkezik, mig a leghalványabb
a Német Demokratikus Köztársaságban. (Nem mintha a hivatalos
állásponttól eltérően az NDK-ban zajló tömegtüntetéseken ez a
követelés nem kapna mind észrevehetőbb felhangot.)
Tulajdonképpen négy, egymástól különböző létszámú és fegyverzetű szovjet hadseregcsoportról van szó: a déliről (Magyarország), a középsőről (Csehszlovákia), az északiról (Lengyelország) és a legnagyobbról, az NDK területén összpontosított központi hadseregcsoportról. Nyugati hírszerzői források az első három együttes személyi állományát 180 ezer főre becsülik, s az utóbbit sem kevesebbre.
Hogy ezeket összességében, vagy külön-külön milyen mértékben érintik majd a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon az idén várható megállapodások, ez pillanatnyilag még nyitott kérdés. Egy dolog azonban bizonyos: széles körű támogatásra számíthat az a szovjet állásfoglalás, miszerint még ebben az évtizeden az idegen haderőket el kell távolítani Európából. Ez persze, korántsem jelenti azt, mintha ezzel Nyugaton minden érdekelt fél egyetértene, mert hiszen a NATO-ban máris élénk vita tárgya, a Varsói Szerződés egyoldalú csapatcsökkentéseit kellene-e hasonló lépésekkel viszonozni, vagy sem (a többség - úgy tűnik - ellene van ennek). Másrészt az atlanti tömb tagállamainak kormányai úgy vélik, nem kell elkapkodni a dolgokat, mivel - úgymond - bármilyen sietség árthat az atlanti szolidaritásnak és a kelet-európai-szovjetunióbeli ,,kihívásokra,, adandó válasz hatékonyságának.
Anélkül, hogy az érvek és ellenérvek összevetésénél mélyéségében viszgálnánk, hogy a második világhábo rú u tán miként konzerválódott más államok külföldi katonai jelenléte a kontinensen, vegyük szemügyre a tényeket. Az Egyesült Államok legjobban kiképzett és felkészített hadműveleti csoportosításainak több mint 300 ezer katonáját tartja Nyugat-Európában - ebből 200 ezret az NSZK-ban a 7. tábori hadsereg és a harcászati légierő állományában, a többit a földközi-tengeri 6. flottánál és a földrészhez közeli haditámaszpontokon. A csaknem félmilliós nyugatnémet Bundeswehr támogatására az NSZK-ban települt egyéb szövetséges
1990. január 31., szerda 12:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Meddig kellenek ezek a katonák (2.rész)
|
Egy, atomfegyverekkel is felszerelt francia hadtest 50 ezer fővel, az ugyancsak nukleáris harceszközökkel ellátott brit rajnai hadsereg 56 ezer katonával és a légierő 10 ezer tagjával, a belgák úgyszintén egy hadtesttel, a hollandok két gépesített hadosztállyal, a kanadaiak pedig egy 3000 főnyi gépesített harccsporttal és a megfelelő támogató légierővel. Akárhogyan is számoljuk, a Varsói Szerződés szervezetével közvetlen ,,harcérintkezésben,, álló nyugati erők nagysága a közép-európai fő felvonulási hadszíntéri zónában meghaladja az egy milliót, s ebből mintegy 400 ezer az NSZK-ban ugyancsak ,,ideiglenesen,, állomásozó külföldi csapat.
Ezzel szemben a keleti mérleg így fest: A VSZ tagállamai közül egyedül csak a Szovjetuniónak vannak más országok területén fegyveres erői, összesen körülbelül 600 ezer fővel. De mint annakidején Moszkvában bejelentették, ez év végéig, a jövő év elejéig egyoldalú elhatározással félmillió katonát le fognak szerelni szervezetszerű fegyverzetükkel együtt. Ebből 240 ezer jut a Szovjetunió európai térfelére, beleértve az NDK-ból, Csehszlovákiából, Magyarországról és Lengyelországból kivonásra kerülő magasabb egységeket. Meglehet, ez az ütem időközben felgyorsulhat, sőt egyik-másik ország esetében a teljes kivonás lehetősége is felmerülhet, amennyiben az erről kezdeményezett kétoldalú tárgyalások eredményre vezetnek. A siker nem kis részben attól függ, hogyan viszonyul ehhez a NATO, hajlandó-e és milyen mértékben csökkenteni saját haderőit? Manfred Wörner, az atlanti szövetség főtitkára határozottan leszögezte: a tömb részéről - a bécsi megegyezés előtt - szóba sem jöhet egyoldalú létszámleépítés, vagy egyes kontingensek kivonása az NSZK-ból. E tekintetben a Bush-adminisztráció sem mutatkozik túl merésznek, mert bár kilátásba helyezte 50 ezer katona leszerelését ( a külföldön állomásozó amerikai erőknek ez mintegy 10 százaléka), nem mondta meg világosan, me nnyi lenne ebből az Európából kivonandó létszám. Lehet, hogy mindössze 40 ezer, hiszen Washington egyelőre változatlanul kitart amellett, hogy a két szuperhatalom meghatározatlan ideig továbbra is 275-275 ezer főnyi csapatkontingenst tartson a kontinensen.
Hogy ezt ténylegesen mi indokolná - és egyáltalán indokolja-e valami -, erre nézve megoszlanak a nyugati vélemények. Joseph Luns, aki 1984-ig a NATO főtitkára volt, jobb híján így érvelt az "óvatos nyugati mérlegelés" mellett: "A lehetséges fenyegetést nemcsak Moszkva jelenti, noha el kell ismerni, ott sok minden megváltozott. De ki tudná például előre megjósolni, mi történik Németországban az esetleges egyesítés után...?" +++
1990. január 31., szerda 12:50
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|