|
|
 |
|
 |
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (30. rész)
|
Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) kifejtette: nagy kárt okozott,
-----------
hogy negyven éven át egyetlen világmegváltó ideológia próbálta
boldogítani az embereket. Ez a kizárólagosságra törekvés azt
jelentette, hogy az egyedül üdvözítő tan fényében a vallások
elavult, nevetséges, sőt anakronisztikus eszméknek tűntek fel,
amelyek hamis válaszokat adnak az emberek problémáira. Éppen ezért
előbb üldözte, majd kényszerűen eltűrte a hatalom a vallást, bízva
abban, hogy hamarosan eltűnik az emberek életéből. A mai magyar
társadalom erkölcsi állapota összefügg a vallások nyílt vagy burkolt
üldözésével, az egyházak tevékenységének visszaszorításával is -
mondotta -, hiszen a társadalom évtizedekre hátrakötötte egyik
segítő kezét: megszüntette a tanító és karitatív szerzetesrendeket,
elűzte a kórházakból, árvaházakból az apácákat, és végzetesen
legyengítette az embereknek nélkülözhetetlen lelki vigaszt és
életviteli normákat adó egyházakat. Most ezzel a törvénnyel
visszakapják - talán csorbítatlanul - a lelkiismereti és
vallásszabadság jogát, az egyházaknak újra joguk lesz segíteni az
embereket és a társadalmat: megengedjük, hogy segítsenek.
Ha elismerjük, hogy az egyházak nélkülözhetetlen társadalmi
funkciót töltenek be az oktatásban, a művelődési életben, a
caritasban és a gyógyításban - emelte ki -, akkor nemcsak engedni
kell a részvételüket, hanem egyenrangúan támogatni és elősegíteni
is. Ezeknek a tevékenységeknek a gazdasági alapját nem lehet az
adománygyűjtés megengedésével elintézni, illetve később
meghatározandó támogatást kilátásba helyezni. Elemi követelmény,
hogy az egyházak az állami intézményekkel azonos mértékű támogatást
kapjanak, és ezt ebben a törvényben rögzíteni is kell. Végezetül
javasolta az egyházak öröklési jogának tisztázását, valamint hogy a
katonai intézményekben ne csak az egyéni, hanem a közösségi
vallásgyakorlás lehetőségét is biztosítsa a törvény, akárcsak a
kórházakban és a börtönökben. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 17:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|