|
|
|
|
Nyílt levél Németh Miklós miniszterelnöknek (1. rész)
(OS)
|
1990. január 21., vasárnap - Az Élelmiszergépipari Vállalat Szakszervezeti Bizalmi Testülete értékelve a január 8-i és az azt követő áremelések óta kialakult helyzetet, valamint a kollektívára gyakorolt hatását, az alábbi nyílt levélben kívánja közölni Önnel véleményét.
Az Élelmiszergépipari Vállalat szervezett dolgozó kollektívája támogatásáról biztosítja Önt abban a törekvésben, hogy a sokunk által bírált, szétzilált gazdaságot egy piaci alapokon nyugvó gazdasági formává alakítsa át.
Megvalósítását elősegítendő intézkedéssorozat olyan fájdalmas elemei is, mint az említett áremeléseket (melyek közül egyeseket indokolatlanul túlzottnak ítélünk), ha nem is kitörő örömmel, de a jövőbe vetett bizalom reményében tudomásul vesszük. (Mi mást tehetünk?)
Ugyanakkor számunkra felfoghatatlan rejtély, hogy milyen logika alapján kerültek kiválasztásra azok az árucikkek, melyek árát egyre inkább szükségesnek látják az értékéhez közelíteni? Mi az oka annak, hogy ebből a sorból, mint már oly sokszor, megint kimaradt a munkaerő, amely most már ,,hála Önöknek,, , mindannyiunk számára nyilvánvalóan árunak minősül, és mint ilyen, a munkavállaló részéről egyedüli felkínálható sajátosság, aminek értékesítése során szert tehet arra a jövedelemre, ami a további munkaképessége megőrzéséhez feltétlenül szükséges.
Amennyiben elfogadjuk, hogy a termékek körét a költségvetési támogatások megszüntetése határozta meg, úgy tájékoztatni szeretnénk Önt, hogy ez a támogatás kétirányú volt, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy a munkaerő, mint áru, az értékének a töredékét kapta ez idáig, akkor a különbözetet tekinthetjük támogatásnak, amit mint munkavállalók nyújtottunk havonta az államnak. Tekintettel arra a költségtöbbletre, amely az áremelések miatt jelentkezik, sajnálattal közöljük, hogy a továbbiakban nem áll módunkban ezt a támogatást biztosítani. Következésképpen vállalatunk dolgozó kollektívája nem tiltakozását fejezi ki az intézkedésekkel kapcsolatban, hanem jogos követelését juttatja el Önhöz, melyeket az alábbiakban foglalunk össze:
1. Követeljük, hogy a bérből és fizetésből élő munkavállalók részére, tekintet nélkül arra, hogy a népgazdaság mely ágában vagy területén dolgoznak, egységesen az áremelésekkel szinkronban minimum 20 százalékos bérfejlesztést hajtsanak végre, melynek fedezetét a vállalkozási nyereségadó szükségszerű csökkentésével látjuk biztosítottnak. (folyt.köv.)
1990. január 21., vasárnap 17:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|