|
|
 |
|
 |
Árakról és bérekről Magyarországon - 1. folyt.
|
A népesség csupán 5-10 százaléka engedheti meg magának, hogy a
megélhetéshez nem közvetlenül szükséges termékeket vásároljon.
Mintegy 660 ezren élnek a legalacsonyabb elfogadható létminimum
szintje alatt. Egymillió kétszázezren nem rendelkeznek önálló
lakással- zúgják tovább a harangtornyokból a vészharangok. Nem
harangjáték, kakofónia ez. Egyre több a nyugdíjas. Napjainkban 2,5
millió, a lakosság egynegyede. Az 1950-es években Magyarországon
száz keresőre 12 nyugdíjas jutott. Ez az arány ma 100 és 50.
Az infláció, hivatalosan 15 százalék, őket érinti
legsúlyosabban, a 2 százalékkal emelkedő nyugdíjból élőket. E
szociális problémák egyidősek a gazdasági reformokkal. Sokak számára
új lehetőségek nyíltak, magánvállalkozások, második-, harmadik-,
negyedik állás.
De jóval nagyobb a másik csoport, a hátrányos helyzetűeké. A
nyugdíjasoké, a leépítendő iparvidékek munkásaié, a duplaterhet
viselő nőké, az egyedül álló szülőké, a szakképzetleneké. Teret nyer
a közgazdász-logika. A piaci mechanizmusok válnak uralkodóvó egy
szociális védőhálót nem ismerő rendszerben.
A magyar peresztrojka valószínűleg a közeljövőben még nem
kápráztatja el a világot növekedési mutatóival. Egy szomorú
növekedést kivéve, a nyomorét. Ennek mutatója nemcsak az egyre több
guberáló nyugdíjas könnyfacsaró látványa. A statisztikák is
beszédesek: 1980 és 86 között az újra elkövetett bűncselekmények
száma 40 százalékkal emelkedett. Kevesebb a házasság, több a válás.
A gyerekek 15 százaléka csonka családban él. Közülük kerül ki a
fiatalkorú bűnözők 43 százaléka.
A váláshoz kapcsolódó adatok még: a bűnelkövető férfiak 80, a
nők 75 százaléka elvált. 14 öngyilkos közül tíz bontotta föl
előzőleg házasságát. Szegénység és alkoholizmus. Európában a legtöbb
öngyilkosság és a legtöbb szívinfarktus a 30-40 évesek között. 20
éve egy magyar férfi várható életkora azonos volt egy osztrákéval,
azóta az utóbbi 5 évvel emelkedett, a magyaroké öttel süllyedt.
(folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|