|
|
|
|
A Magyar Október Párt és a Republikánus Kör közös állásfoglalása (OS)
|
1989. július 20., csütörtök - Grósz Károly még néhány hónappal ezelőtt is a fehérterror rémét festette a falra, holott mindig nyilvánvaló volt: a potenciális terror színe nem a fehér. Bár a szín mostanra alaposan megfakult, a vele jelölt terror - talán éppen ezért - egyre inkább testet ölt: alig múlik el nap, hogy a közvélemény ne értesülne újabb, a civil társadalom megfélemlítését szolgáló fenyegetésekről. Fenyegetik az ellenzéki szervezetek aktivistáit, a sajtó, a rádió és a bíróságok azon munkatársait, alkalmazottait, akik egy tisztultabb közélet érdekében emelik fel szavukat, annak érdekében tevékenykednek. Ezek a magukat megnevezni nem kívánó, de mindenki által jól ismert erők eszközeikben nem válogatósak, repertoárjuk pedig rendkívül széles: a sósavval való fenyegetőzéstől kezdve a névtelen leveleken és telefonokon át egészen a tettlegességekig terjed. A közelmúlt súlyos rendőri erőszakcselekményeit követő bírósági ítéletek pedig inkább jelentenek bátorítást számukra, sem mint védelmet az állampolgároknak. Sőt, egyes esetekben, mint például a tragikus körülmények között elhunyt Kocsis László ügyében, a korábban már rendőri brutalitásnak áldozatául esett állampolgárt még külön bírósági eljárással lehet megfélemlíteni, megalázni. Külön figyelmet érdemel ebben az esetben az ügyészségnek a tárgyalás folyamán az a sztálini időket idéző magatartása, mely közvetve és részben az áldozat halálához vezetett: a rendőrök által korábban félholtra vert kamionsofőrre az ügyész végrehajtható szabadságvesztés kiszabását kérte. Noha a bíróság nem adott helyt az ügyészi fellebbezésnek, a maga nemében példátlanul embertelen ügyészi hozzáállás láttán, és az átélt borzalmak hatására Kocsis László idegrendszere felmondta a szolgálatot. A Magyar Október Párt és a Republikánus Kör ismételten szeretné ráirányítani a figyelmet arra az újnak semmiképpen nem nevezhető tényre, hogy mindenfajta jogot lábbal tipornak ott, ahol áldozatokból lehet bűnösöket fabrikálni. És megfordítva, aminek éppen a júliusi temetés kapcsán lehettünk szem- és fültanúi: a vétkesből vétlent - a bűnből erényt. (OS)
1989. július 20., csütörtök 17:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|