|
|
|
|
Schöpflin György reflexiója
|
London, 1989. június 16. (BBC, Panoráma) - A budapesti megemlékezés lezárta az 1956-os forradalom által a magyar történelem könyvében nyitott fejezetet. A történelemnek régi tulajdonsága, hogy az elnyomás áldozatait hősökké emeli. Ez azonban mindig idő kérdése. Kína úgy látszik nincs tudatában ennek a törvényszerűségnek. Tény, hogy a magyar forradalom vérbefojtói azt hitték, hogy a történelem az ő oldalukon lesz. A Kádár János által felépített rezsim alapja az volt, hogy 1956 október-novemberében ellenforradalom játszódott le Magyarországon. Azt hitték Kádárék, hogy az ő rezsimjük jobb, mint amit Nagy Imre és forradalmár-társai akartak megvalósítani. Önhittségükben Kádárék megkezdték a kivégzéseket, több ezer talán a halottak száma - erről pontos, hivatalos adat még nincs. 15 ezer ember került börtönbe. Így mondhatjuk, hogy a forradalom leverését terror követte. Nem vérfürdő, inkább céldutatos megtorlás. Elsősorban azt szolgálta, hogy a fiatal nemzedék mindörökre leckét kapjon: a kommunista rendnek nincs alternatívája. Magyarország társadalmát megfélemlíteni igyekeztek. Az értelmiség, a munkásság és a parasztság részéről azt várta el a Kádár-rezsim, hogy feladja álmait egy demokratikus, semleges Magyarország megteremtéséről. Kádár az 1960-as években ezen az alapon érezte elérkezettnek az időt, hogy új egyezséget ajánljon a népnek. Ezt a Nyugat - feltételezett pragmatizmusa és realizmusa folytán - dícsérendőnek találta. Úgy látta, a kommunista párt az életszínvonal emelését nyújtja a politikai eszmék feladásáért cserében. Ez a megoldás - úgy tűnt, mintegy másfél évtizeden át - megfelelőnek bizonyult, de az 1980-as évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy kártyavár az egész. Megfelelő életszínvonalat a párt nem biztosít, már csak azért sem, mert a politikai rend akadálya a racionális gazdasági határozathozó képességnek. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|