|
|
|
|
Olasz levél
|
1989. június 16., péntek - Achille Occhetto, az Olasz Kommunista Párt főtitkára - aki pártja hivatalos küldöttségét vezette a mártirok emlékére rendezett budapesti gyászünnepségen - levelet intézett Nagy Imre és a vele együtt elítélt áldozatok hozzátartozóihoz. Mély együttérzését kifejezve egyebek között hangsúlyozza az 1956-os magyar felkelés demokratikus és népi jellegét, amellyel a magyar nép kísérletet tett, hogy megszabaditsa önmagát és a magyar szocializmust a fojtogató sztálinista nyomástól. Vérbe fulladt azonban ez a nagyszabású erőfeszítés, amely igyekezett a szocializmust új alapokra, a szabadság és a demokrácia alapjaira helyezni. Az események ilyetén tragikus kimenetele azonban nem fojthatta el Nagy Imre eszméit - szögezi le, majd emlékeztet arra, hogy 1956 októberének forró napjait további tragédiák követték a kommunista országok életében és történetében. Ezek mindannyiszor - Csehszlovákiában, Lengyelországban, sőt ezekben a hetekben Kínában is - bebizonyították, hogy nem létezhet szocializmus az állampolgári jogoknak, a politikai demokráciának, minden állampolgár szabadságának és valamennyi ország szuverenitásának maradéktalan kiteljesedése nélkül. Mindebből, s éppen a magyar tragédiából kiindulva, az olasz kommunisták megkezdték egy új politikai kultúra kialakítását, amelyben a szocializmus legsajátabb alapjait, a demokrácia, a szabadság, a jog és az erőszakmentesség alkotja.
"Mi, olasz kommunisták, miután elvégeztük az 1956 tragikus napjaiban hozott értékelés határozott felülvizsgálatát, meghajtjuk zászlónkat azon bátor emberek és kommunista vezetők emléke előtt, akik életüket áldozták a szabad és demokratikus szocializmusba vetett meggyőződésükért. A mai megemlékezések után is figyelemmel kísérjük a Nagy Imre és a rettenetes kirakatperek valamennyi áldozata teljes történelmi és politikai rehabilitálásához vezető lépéseket. Az olasz kommunisták ma még inkább érzik, mint eddig bármikor, hogy - ugyanúgy, mint Nagy Imre, aki életét is áldozta ezért - harcolniuk kell a történelem során oly hosszú ideig egymástól különvált két szó: ,szocializmus, és ,szabadság, újbóli egyesítéséért - hangsulyozza a levél, amelyet Achile Occhetto pénteken személyesen nyujtott át Nagy Erzsébetnek, Nagy Imre lányának, a per áldozata hozzátartozóinak, valamint Vásárhelyi Miklósnak, a TIB elnökének. (MTI)
1989. június 16., péntek 17:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|