Rendszerváltás és az MTI

	Művelődési miniszterek
SZER ---------------------- München, 1989. május 7. (Hajnal László Gábor) Vasárnapi világhíradó A kákán is csomót kereső kötözködésnek tűnhet, hogy a mai gazdasági, politikai helyzetben olyasmin töprengünk az ország sorsának alakulását figyelve, vajon helyes választás, döntés volt-e Glatz Ferenc történészt, a História folyóírat felelős szerkesztőjét a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettesét ültetni a művelődési miniszter székébe. Az 1922-től 1931-ig tevékenykedő Klebelsberg Kunó cselekedeteit is lehet bírálni, de az 1926-os népiskolai törvény megalkotója és a bethleni konszolidáció oktatásügyi törekvése tette lehetővé az analfabétizmus rohamos csökkenését. A harmincas évek derekán a hat éven felüli lakosság 90 százaléka írt, olvasott. Arról nem is szólva, hogy az állami költségvetésből 10,5 százalék jutott a kultusztárcának, és a kommunisták hatalomra jutása után agyontámadott elitképzésnek köszönhető szellemi életünk számos nagy, sajnos egyre kevesebb öregjének az a komoly műveltsége és látóköre, amit röviden úgy minősítenek: európai. Visszatekintve az utóbbi négy évtízedre, szívünk, értelmünk riadozik. Hiszen Révai József, majd Aczél György kultúrcárkodásának esztendeiben sikerült olyannyira tönkretenni a pedagógusok, alkotók hitét, erkölcsi tartását, hogy most már nem is a nulláról muszáj újra kezdeni. A bizonytalankodás, hittelenség, morális züllöttség mocsarából kell mihamarabb kikecmeregni. Ám az a kérdés, hogy a jelenlegi politikai viaskodások nagy csatározásaiban a hatalom mostani birtokosai mennyire akarják az emberi fejekbe ruházott vagyont kamatoztatni, és tág teret engedni a gondolatok sokrétűségének. (folyt.) 1989. május 7., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Művelődési miniszterek - 8/1. folyt.
A művelődési miniszter napjainkban kinek a parancsait - divatos de csúnya kifejezés -, elvárásait köteles végrehajtani? Mert Darvas József, Ortutay Gyula, Benke Valéria, Ilku Pál, hogy csak néhányukat említsem, könyörtelenül kaszaboltak minden olyan művészeti, oktatási törekvést, ami a nemzet és nem pedig a párt érdekeit szolgálta. Nemcsak az egyházi iskolákat államosították, de az 1956-os, 60-as, 66-os, 72-es, 77-es vagy az újabb tanügyi reformokkal helyrehozhatatlan káoszt teremtettek, és közel háromezer tanyai iskolát szüntettek meg, kicsiny nebulók ezreit kényszerítve az ingázásra. Az írók, színészek, rendezők, szobrászok, festők is érezhették az ideológiai pálca suhogását, a tilt, tűr, támogat kelekótya és káros gyakorlatát. A 80-as évek közepe tájától már letagadhatatlanul látszottak a homokra épített vár falán táguló repedések, de a kádári örökséget átvevő Grósz Károly és így az MSZMP tisztikarának javarésze sem sietett a kultúra napszámosainak segítségére. Épp ellenkezőleg, tovább dorgáltak, be-, meg- és eltiltottak, leváltottak, komandiroztak a hajdani hagyományokat másolgatva. Azt ismételgették, hogy a bajokért az értelmiség a felelős, mert követelőznek, fanyalognak, noha örülniük kellene, mert nincsenek állástalan diplomások. Ez az állítás könnyen cáfolható. Az pedig különösen veszedelmes jelenség, ha mérnökök a jobb megélhetés reményében libát tömnek, gimnáziumi tanárok ládát cígölnek a piacon, és talentumos, de gerinces művészek tucatjai keresik fizikai munkával a kenyérrevalót. Amikor Köpeczi Béla lett a miniszter, sokan hittek a változásban, gondolván, hogy a nemzetközi hírű tudós rendelkezik a jobbítás keresztülvitelére szükséges tekintéllyel, erővel. (folyt.) 1989. május 7., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Művelődési miniszterek - 8/2. folyt.
A remények gyorsan szertefoszlottak, és jött az ismeretlenségből Czibere Tibor, aki megvallottan is Grósz híve, támogatottja, de erre a posztra alkalmatlan volt. Főleg ezért mondott le egyik helyettese, Gazsó Ferenc, azt hangoztatván a Magyar Hírlap március 3-iki számában közölt interjúban, hogy a Művelődési Minisztériumban meghonosodott egy pöffeszkedő dilettantizmus. A reform kereteit pedig nem ebben a házban forgatják a kultúra és oktatás elkötelezett hívei". Nagy kalamajka lett ebből a nyilatkozatból, de minden maradt a régiben, vagy még úgyabbul. Hogy mi várható az új művelődési minisztertől, Glatz Ferenctől? Bemutatkozó beszédéből következtetve még találgatni is nehéz, hiszen a jól ismert se hideg, se meleg zsinati nyelvezettel fogalmazott. Ám az a mondata figyelemre méltó, hogy: "Haladnunk kell Európa felé, a további lemaradás végzetes lehet". Ez azért érdekes, mert az előbb támadott Klebelsberg Kunó hajdanán arról álmodozott, hogy a magyar hazát elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg igazán és teheti ismét naggyá. - Felolvastuk Hajnal László Gábor jegyzetét. +++ 1989. május 7., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »