|
|
|
|
Erdélyi menekültek - Szófiában (2. rész)
|
A munkát - s még a megpróbáltatást is - vállalják. Mindannyian tisztában vannak vele, hogy az élet Magyarországon nagyon nehéz. Olvasták az Esti Hírlapban annak az erdélyi házaspárnak a bukaresti Előré-ből átvett ,,bűnvádló,, beszámolóját, akik visszatértek Romániába; sírtak a televíziós Panorámának a falurombolásról és a menekültekről szóló összeállításain (vidón láthatták), s nem bántak meg semmit. Az igaz, hogy kissé naivan képzelték el a dolgokat. Azt hitték, hogy néhány nappal vagy héttel a menekülés után már Magyarországon lesznek. Nem menekülttáborban és nem Budapesten: rokonaik valóban valamennyiüknek vannak ott, és van, akit már évek óta hívnak, munkát és lakást ajánlva. Akkor teljesen kétségbeestek, amikor Bukarest azt ajánlotta: térjenek haza, semmi bántódásuk nem esik, legfeljebb pénzbüntetést szabjak ki rájuk s a hivatalos formaságok elintézése után áttelepülhetnek Magyarországra. - Hiszen bűnözőknek minősülünk a törvények szerint - mondták. - Ha átlépnénk a határt, onnan többé nem szabadulnánk. - A Securitaténak meglennének az eszközei hozzá, hogy sajátkezűleg írjuk le: meggondoltuk magunkat, már nem akarunk Magyarországra települni. Milyen garanciák segítenének akkor rajtunk? - Ha feltesszük is - ami egyébként teljes képtelenség -, hogy csak pénzbírságot szabnak ki ránk, mennyi lenne az? Mennyi idő alatt tudnánk előteremteni? Öt év kellene hozzá? Vagy tíz? És a ,,formaságok,, elintézéséhez? Látszik, hogy maguknak fogalmuk sincs arról, mi is van Romániában... A bukaresti ajánlat okozta sokkon rég túlvannak. Talán egykedvűek, de nem rosszkedvűek; hasznossá tudják tenni magukat, türelemmel várják sorsuk megoldását. De akkor néhány napig nagyon elkeserítette őket a kilátás, hogy esetleg vissza kell menniük Romániába. - Hát nem vette még észre a világ, hogy ott nem teljesítenek semmilyen ígéretet? - Az éhségsztrájk, az öngyilkosság gondolatával foglalkoztak. De ez már a múlté. A magyaroknak hálásak, hogy befogadták őket. Ha nem teszik, az ugyanazt jelentette volna, mintha most erőszakkal visszatoloncolnák őket. A román tengerparton nyaralók számára szervezett egynapos várnai kirándulás idején szöktek meg csoportjuktól, hogy az első vonattaal Szófiába menjenek.(folyt.)
1989. január 26., csütörtök 20:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|