|
|
|
|
MSZMP-MDF vita (3. rész)
|
Az MDF ideiglenes elnökségének tagja, Bíró Zoltán a cselekvés sürgető kötelességéről szólt: nemcsak gondolkodni kellene a demokratikusabb intézményrendszer fejlesztésének lehetőségeiről egy elmélyült válság közepette, hanem az intézményeknek már működniük is kellene. Az MDF, amely egy szellemi koalícióként határozza meg önmagát, a politikai koalíciónak nem látja a feltételeit. A következő egy-két éves időszakban a felezővonalnak az országgyűlési választásokat tartva, tárgyalásokat javasolt, amelyeken a felek tisztázhatják: milyen politikai formákban gondolkodnak, hogyan képzelik az ország jövőjét. Kifejtette, hogy az MSZMP-t az új demokratikus szervezet kétarcúnak látja. Egyik arca azt mutatja, hogy komolyan veszi a demokratizálódást, s ez azt jelenti, hogy képes lemondani a hatalmi monopóliumról; a másik nemigen gondolja komolyan a demokratikus változásokat, mert nem akar lemondani monopóliumairól, s ezekkel együtt a megrögződött stílusjegyeiről, módszereiről, eszközrendszeréről. Ezért az MSZMP-nek határozottabban kellene új arculatát megmutatnia a társadalomnak - mondotta Bíró Zoltán. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma nem látnak kormányképes erőt az alternatív szervezetek, csoportosulások, pártcsírák között. Szabad György történész felsorolta azokat a pontokat, amelyekben az MDF és az MSZMP egyetérthet: mindkét szervezet a közösség boldogulását akarja, a válságból kiutat keres, az anarchia elhárítására törekszik, s ellentmond annak az elvnek, hogy a közösség életét valaha ismét a diktatúra szabályozza. Csengey Dénes író rámutatott arra, hogy a sztálini, egyközpontú hatalomgyakorlási modell történelmi vereséget szenvedett, mert nem tudta megállítani a gazdasági süllyedést, a népesség-fogyást, az elszegényedést, nem tudott lényegi befolyást gyakorolni a határon túli nemzeti kisebbség sorsára. Ugyanakkor nem szenvedett politikai vereséget, nem lévén intézményesült ellenzék, amelytől ezt elszenvedhette volna. Szerinte a kiegyezés abban állhat, hogy a párt demokratikus reformszárnya tudomásul véve e történelmi vereséget, levonja ennek konzekvenciáit. Egyszerre és határozott lépéseket kell tennie egy olyan politikai szisztéma kialakítása felé, amely a hatalmat és vele a politikai felelősséget megosztja. (folyt.köv.)
1989. január 20., péntek 20:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|