|
|
|
|
Magyar gyorssegély Romániának
|
-----------------------------
München, 1990. január 11. (SZER, Hölgyválasz) - Sokak pesszimizmusát megcáfolva, szinte elsöprő bizonyítékát adta az ország lakossága a még benne rejlő érzelmi, emberi energiáknak az elmúlt hetekben, amikor a Romániában zajló eseményeket eleinte elakadt lélegzetű döbbenettel, majd a felszabadult reménykedés, öröm szinte eufórikus hangulatában figyelte kisiskolástól aggastyánig mindenki.
A keleti határainkon túlra, Erdélybe irányuló segítésnek sok éves előzményei vannak - hiszen főleg azok, akiknek ott rokonaik, barátaik vannak -, amikor lehetett mentünk és vittünk. De olyanok is tették ezt, akik valami múltunkban rejlő vágytól indítatva látogattak el Nagyváradra, Kolozsvárra, főleg a nagyobb városokba. Ezt a hatékonyságában nem túl jelentős, de emberi tartalma miatt mégis oly fontos, hátizsákos átcsempésző-turizmust nagyságrendekkel emelte a tavaly júniusi, úgynevezett "Erdély-tüntetés", amely 150 ezer embert mozgatott meg, s mely kizárólag az erdélyi magyarság iránti érzelmektől indíttatott.
A decemberi események - melyekhez Tőkés László keménysége, a presbitérium és a hívők bátorsága volt a gyújtószikra - napok alatt harapóztak el egész Romániában. A magyarországi döbbent hitetlenkedés után, első reakció az együttérzés és a segítőszándék elemi erejű kitörése volt. Én az ötvenhatos forradalom napjaiban láttam ingyen élelemmel, adományokkal megrakott teherautókat, és most 33 év után ez a kép rémlett fel előttem, amikor sorra jártam az órák alatt felállított adomány-gyűjtőhelyeket.
Senki nem gondolt az úgynevezett magyar-román ellentétekre, csak arra, hogy odaát a szükség az úr. A harcolókra és az éhezőkre gondoltak azok is, akik elkezdték és megszervezték az adománygyűjtést, azok is, akik adtak, és azok is, akik a veszélyt, az esetleges halált válalva volán mögé ülve elindultak, hogy segíthessenek. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|