|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Parlamenti ülésszak - igazólódtak a kételyek
|
![](../img/spacer.gif)
--------------------------------------------
München, 1990. február 4. (SZER, Világhíradó) - A választási kampány jegyében a Szabad Európa Rádió Világhíradója vasárnap esténként meghívja a pártok képviselőit, hogy vendégkommentárban fejtsék ki véleményüket a hét időszerű kérdéseiről. Ezen a hétvégén Tamás Gáspár Miklós, a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselője a vendégünk:
- Magyarországon a hét politikai eseménye összefüggő, kettős esemény: az egyik parlament ülésszaka, amelyen mint a legújabb képviselőnek, nekem is volt szerencsém résztvenni; a másik pedig ezzel szoros összefüggésben a választási kampány igazi nyitánya.
Mind a parlamenttel, mind a választással kapcsolatban igen sok kétely merült fel a politikai közvéleményben. Szokás mondani, hogy a parlament üléseinek már nincsen értelmük, és szokás mondani azt is, hogy a választási kűzdelem valódi tétjei láthatatlanok, a pártoknak nincs igazi programja, személyes marakodások és torzsalkodások folynak a hatalomért. Elég széles körben terjed a nemzeti szkepszis.
Mindkét tételben van igazság. Ez a parlament soha nem volt igazán tekintélyes, tekintettel arra, hogy nem választották szabadon és hogy sokáig hűséges kiszolgálója volt a bukott Kádár-rendszernek. Ugyanakkor azonban mégis ez ugy-ahogy az ország legfőbb fóruma, és számos alkalommal kiderült számomra ülve az Országház padsoraiban, hogy még ebben a parlamentben is nagyon sok mindent lehet változtatni.
Nagyon jellegzetes ugyanakkor, hogy milyen ügyekben szenvedtem vereséget. Két dolgot emelnék itt ki, amelyre talán fel sem figyelt a közvélemény. Az egyik az alkoholisták kényszergyógyításával, a másik a gyámüggyel kapcsolatos. Mindkét esetben a bírói útat javasoltam, és a parlament nagy többséggel mindkét esetben a hatóság előjogaiat ismerte el. Tehát a személyiségi jogok, az emberi jogok védelme még nem magától értetődő a mai parlament számára, és ez nemcsak a lehallgatási ügyben volt látható, hanem ezekben a kevésbé feltünő ügyekben is. (folyt.)
1990. február 4., vasárnap
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Parlament - kételyek - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Ami a választási kampányt illeti, kétségkívül érdeke mindazoknak, akik ilyen vagy amolyan okból nem szeretik a demokráciát, hogy azoknak a nevetséges, hangoskodó törpe pártoknak, a mostanában felbukkanó szélsőséges pár emberből álló mozgalmaknak a szemszögéből szemlélgetni a választást, ami valóban nem a demokráciában, hanem csak saját pecsenyéjük sütögetésében érdekeltek.
A közvéleményt még senki nem világosította fel, mert senki nem világosíthatta fel arról, hogy törpe pártokra nem érdemes szavazni, hogy független képviselőjelöltekre nem érdemes szavazni, hogy ha a választópolgár a jövendő kormánypolitikát kívánja alakítani, akkor valamelyik jelentős párt jelöltjeire kell, hogy adja a szavazatát. Ilyen párt pedig - mondjuk - négy-öt van Magyarországon, semmi esetre sem több.
A legutóbbi közvéleménykutatási eredményekből ki is derül, hogy az állampolgárok egyre inkább látják ezt. A zajos és kellemetlen kisérőjelenségek, az ajánlási szelvények összegyűjtése körülötti szabálytalanságok és visszaélések csak azért veszélyesek, mert elvehetik az emberek kedvét, valamennyiünk kedvét a jövendő demokráciától. Ezért minden piszokság ellenére, amit az ember tapasztal, én arra kérném a rádióhallgatókat, a magyar állampolgárokat, hogy ezzel ne törődjenek túlságosan. Sokkal fontosabb annak a pluralista többpártrendszerű demokráciának, annak a szabad társadalomnak a nagy esélye, amely a választásokon megteremtődhet, mint az az erkölcstelen kisérőjelenség, ami ezt körülveszi.
A lényegre kell koncentrálnunk, és a lényeg az, hogy van mód ma egy szabad magyar állam, egy, az állampolgárok életébe kevéssé beavatkozó, törvények által korlátozott állam megteremtésére. Ez a fontos A többit el fogjuk felejteni. +++
1990. február 4., vasárnap
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|